Cormac McCarthy: Véres délkörök
Az amerikai álom megszületésének pátoszos szélben lobogó zászlós mítoszát töri össze a központozást ritkán használó írózseni aki egy bandához csapódó fiatal kamaszt követ az 1800-as évek elején itt nincsenek jók vagy rosszak csak a túlélés amit olvasni már-már lidércnyomás-szerű és mégis káprázatos.
Mikhail Bulgakov: A Mester és Margarita
Talán ezt a könyvet olvastam először szó szerint ronggyá, sokszínű, humoros, romantikus, drámai, kihagyhatatlan.
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Minden idők – szerintem – legjobb magyar filmje készült ebből a regényből, rettentő erős dilemmákat vet fel, és külön „vicces”, hogy a kommunizmus alatt piedesztálra emelték, mondván, bemutatja a nyilas terrort, pedig annyira egyetemes dolgokról szól, hogy ennél egyetemesebb nem is lehetne.
Kurt Vonnegut: Börleszk
„Nincs többé magány!” – ezzel a mottóval nyert történetünk főhőse amerikai elnökválasztást, a fanyar humorú könyv pedig mélyen elgondolkodtatja az olvasót.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Úgy látszik, a magányosság problémaköre több nagy írót is erősen foglalkoztatott, és tagadhatatlan, hogy Márquez járta körbe ezt a témát a legzseniálisabban ebben az – erősen áthallásos – családregényben.