Ajtó, iszony, capriccio – Így olvasunk mi

2021. szeptember 1. 16:50

Konopás Noémi
Mandiner
Szilágyi, Ottlik, Hajnóczy... következnek Konopás Noémi kedvenc könyvei a Mandiner új sorozatában!

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el.

***

KONOPÁS NOÉMI

Szabó Magda: Az ajtó
Minden ajtót ki lehet nyitni, ahogy nincsen az a zárkózott ember, akit ne lehetne, még ha elképesztő energiákat is emészt fel ez. Ám, a „kinyitás” óriási felelősséggel jár. Ha hibázol, a másik belehalhat.

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
Elképesztő hangulata van ennek a könyvnek, az ember szeme előtt elevenednek meg a delíriumos lázálmok. Bepillantás az önpusztítás számunkra megtapasztalhatatlan öncsapdájába.

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Krimi a pszichológia szférájábán: mintha Arany János balladáit olvasnám prózában.

Bulgakov: A Mester és Margarita
A groteszk maga, a látszólagos összevisszaságban mégis ott a rend, azt hiszem, ezért szeretem ennyire.

Németh László: Iszony
Hogyan tud vergődni az ember egy elviselhetetlen házasságban. 

Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma
Filozófiai kérdések egy pszichiáter szemüvegén át Spinozától a náci Németországig. A szorongás bölcseleti regénye.

Hrabal: Sörgyári capriccio
Könnyedség, játékosság, szertelenség.

Kaffka Margit: Színek és évek
Az emlékezés regénye, valahogy majd így pörög le előttünk a film halálunk pillanatában.

Ottlik Géza: Iskola a határon
A kötődés szálainak újraszövése keserves munkával, miután az ember kiszakad otthonról. „De hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni.”

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Nyomasztó regény, súlyos kérdések meglepő nézőpontban, mindig aktuális.

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Örülök, h. Szilágyi is benne van a listában. Érdekes, nem a Hollóidő a befutó, nekem az a kedvenc, a Kő hull apadó kútba annyira tragikus, h. az már sok, legalábbis nekem. Nem mintha a Hollóidő egy vidám sétagalopp lenne.

Mindig szerettem volna megérni, h. a könyvkiadás, a reklám, a terjesztés legalább kicsit kevésbé elfogult, egyik oldal önérdekét szolgáló legyen. Vszg. nem fog sikerülni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés