Pedofil az is, aki a saját szexualitását reklámozza gyerekeknek

„Korunk számtalan ideológiai szörnyűsége közül az egyik legborzasztóbb és legkárosabb a gyermekek szexuális célponttá tétele. A liberális ideológiacsomag részeként megjelenő genderideológia ugyanis most már azt követeli, hogy a gyermekek a személyiségfejlődésük legkorábbi pillanatától kezdve kötelezően találkozzanak az emberi szexualitás minden eddig létrejött, kitalált formájával, hogy »szabadon« eldönthessék majd, melyik diszfunkcionális abnormális perverzióval lesznek identikusak. A genderideológia szerint nincs normális, illetve minden normális. A valósághoz nem kell, sőt, nem szabad alkalmazkodni, a biológia tényeit nem kell, sőt, nem szabad tudomásul venni. A szexualitás nem a biológiai nő és a biológiai férfi közös ügye a faj fenntartásáért, az egyedfejlődés szexuális tanulási folyamata nem a nő és a férfi közös és kölcsönös örömszerzésének megtanulására szolgál, hanem arra, hogy a biológiai nemiség nélküli egyént megtanítsuk az öncélú kielégülésére, amely csupán önmegvalósításának része, illetve, hogy az egyén azzá válhasson, amivé akar, bármivé.

A személyiségfejlődésünk során az ösztöneinkkel, a késztetéseinkkel, az érzelmeinkkel ismerkedünk meg és nem azzal, hogy más emberek egyedfejlődési tévútjai, kudarcai milyen választási lehetőségeket kínálnak nekünk. A kultúra célja nem az, hogy a szexualitás csoport-, közösségi, társadalmi kereteinek kialakítása során elpusztítsa az egyén biológiai lehetőségeit, hanem az, hogy támogassa azokat. Minden emberi közösség, együttműködés egyik legnagyobb kihívása, hogy miként kezelje a szexualitást. A nők és a férfiak mindig is tapasztalták, hogy a természet nagyon erős szexuális vágyakkal áldotta meg őket, amelyek egyszerre lehetnek forrásai a legnagyobb örömöknek és a legnagyobb fájdalmaknak.

Az egyedi emberi kultúrák akkor maradtak fenn, ha képesek voltak egyszerre kezelni a női és a férfi szexualitást, a két nem biológiai különbözőségét, és a megkerülhetetlen együttműködést a két nem között hatékonnyá tudták tenni. Ahány kultúra, annyi válasz. De ezek a válaszok sokszor voltak rosszak, hiszen számtalan kultúra, közösség, törzs enyészett el a semmibe azért, mert rossz válaszokat adott ezekre az evolúciós kérdésekre. Lehet ezt nagyon rosszul is csinálni. De mi egy olyan kultúrába születtünk bele, amely több ezer éve csiszolgatta már a két nem együttműködésének kereteit, és képes volt olyan emberi együttműködéseket fenntartani, amelyekben az emberek többsége jól tudta érezni magát.”