Mese a „rendszerszintű rasszizmusról” – kérdések egy propagandafilmhez

Miért nehezebb a roma gyerekek élete? – ezzel a címmel készített animációs filmet a Rosa Parks Alapítvány – adta hírül a Telex. A bevallottan amerikai mintára készült bő hatperces alkotás célja elméletileg az érzékenyítés lenne, s két kitalált karakter, a roma Jani és a nem roma Tomi példáján keresztül mutatja be, milyen hátrányokkal szembesül egy átlagos cigány kisfiú egy magyarral szemben, s Mária Terézia-korabeli őseitől kezdve a roma holokauszton át hogyan determinálta a cigányság sorsát a „rendszerszintű rasszizmus”.

A videó

A filmet kellemes orgánumával Ónodi Eszter narrálja. De amilyen komoly problémát feszeget a film, olyan egyoldalúan sikerült megközelítenie azt. A célja elgondolkodtatni, a végén ezt didaktikusan a szánkba is rágja. Az egyik „házi feladat”, hogy mindenki szálljon magába: vajon mi, egyszerű emberek, milyen előítéletekkel küzdünk a romákkal szemben, és hogyan tudjuk ezeket leküzdeni?

Miután ezt a munkát elvégeztem magamban,

A film kezdetén Jani, a cigány, és Tomi, a magyar fiú életkörülményei adják a felületes vizsgálódás tárgyát, s megállapításra kerül: Jani rosszabb, Tomi jobb környéken lakik, ezért Tominak jobb iskolákhoz van hozzáférése, mint Janinak – vajon mi tesz jóvá és rosszabbá egy környéket? Az ott lakók bőrszíne vagy az ott lakók magatartása?

Vajon miért keresnek a film szerint évek óta hiába szaktanárt a túlnyomórészt romák által látogatott iskolákba? Vajon csak oda keresnek évek óta szaktanárt, vagy máshol is jellemző lehet a tanárhiány? Egyébként is: ha a filmecske szerint csak pár kilométerre laknak egymástól, hogyhogy nem ugyanazon vagy hasonló körzeti iskolák közül válogathatnak?

Tomi emellett magánórákat is vehet, míg Jani nem – vajon Tomi szüleinek az üregi nyulak hordják a pénzt ezekre a magánórákra, s ez egy kiváltság, vagy kőkeményen megdolgoznak érte?

Előkerül egy rövid történelemlecke is: eszerint Jani nagyszüleinek nagyszülei a falu végén vagy az erdőben laktak, előbb jött a nyomor miatti szegregáció, aztán jött a roma holokauszt, amelynek során táborokba zártak, végül több tízezer romát meggyilkoltak

S mennyiben determinálja az a kétszázötven évvel ezelőtti intézkedés, amelyet a film szerint Mária Terézia korában azért hoztak, hogy „a cigánygyerekek kiemelésével és a cigány nyelv betiltásával beolvasszák őket”?

Később ugyan a kommunizmus felszámolta a régi cigánytelepeket, tájékoztat a kisfilm, de „újak jöttek létre” – ismerjük a cs-lakások (csökkentett komfortú lakások) kiutalásának történetét, de vajon akkor hogy lehet, hogy új cselédtelepek nem jöttek létre a régiek helyett? Hogy lehet, hogy a Hortobágyra kényszermunkára kitelepített egykori birtokosok, noha vadabb szisztematikus kirekesztést nehéz elképzelni, mint amit a Rákosi-rendszer velük művelt, akik pincelakásokban kezdték újra segédmunkásként, a cigányság életszínvonalánál is jobban lenullázva, nem hoztak létre hasonló telepeket? 

A film kijelenti: Jani szakiskolát végezhet, Tomi gimnáziumot és egyetemet, és mivel minél magasabb az iskolai végzettséged, minél többféle kapcsolatod van és minél jobb helyen laksz, annál több esélyed van arra, hogy jólétben tudsz élni, ergo Jani óhatatlanul szegényebb lesz Tominál. 

Vajon most, amikor a munkáltatók kénytelenek bárkit felvenni, és számos becsületes cigányember dolgozik építkezéseken, jó pénzért, mi a mentsége azoknak, akik egészséges, jó erőben lévő fiatal létére még most sem fogja meg a kalapács, a vakolókanál vagy az ásó nyelét? A szisztematikus rasszizmus?

S ha mégis egyetemre szeretne menni, nem árnyaltabb ez a kép, ha belevesszük azt a tényt is, hogy hátrányos helyzetért két és félszer annyi pluszpont jár egy egyetemi felvételinél, mintha az ember felsőfokú nyelvvizsgát tett, és kétszer annyi, mintha olimpikon lenne?

Jani nagyszüleinek, akik cigánytelepen nőttek fel és csak nyolc általánost végeztek, mert a film szerint a továbbtanulás csak elérhetetlen álom volt a számukra,

Jani nagyszülei nem tudtak elköltözni a telepről, mert a házuk nem ért semmit, ezzel szemben Tomi nagyszülei érettségit szereztek és jó környéken örököltek lakást, egész életükben kiszámítható munkájuk volt, majd tisztes nyugdíjuk. De valóban ez lenne a tipikus élethelyzet, hogy egyesek csak úgy örökölnek, ingyen kapnak jó környéken házakat, és ezek valóban Tomi nagyszülei lennének?

Valóban egész életükben bőrszínük miatt kapnak instant munkát, és nem a teljesítményükkel küzdenek nap mint nap meg érte? Vajon tényleg olyan kiszámítható volt az ő munkahelyük, ha már sikerült beleesniük a rendszerváltás utáni nagy munkanélküliségi hullámba és a téeszek széthullásába?

Valóban kizárólag a rendszer tehet arról, hogy a rendszerváltás után a romák helyzete lakhatás, oktatás, foglalkoztatottság és egészségügy terén romlott, valóban csak roma családok élnek szegénységben, és tényleg úgy kell megrajzolni egy diagramot, hogy a kiemelni kívánt, privilegizált figurák nullvonala a talpuknál, a romáké meg a válluknál kezdődjön?

A film szerint a romák kétharmada tapasztalt már származása miatt hátrányokat. De vajon

Ha Jani nem tudott kivenni egy albérletet, nem kapott állást a bőrszíne miatt, szegregált oktatásban részesült és külön kórterembe viszik, ha beteg, erről kizárólag a többség előítéletessége tehet? Vajon előítéletről van itt szó, vagy sztereotípiáról, tehát meglévő tapasztalatok alapján való általánosításról? Vajon ismeri a kettő fogalom közötti különbséget a filmet készítő csapat?

A filmben kétszer is elhangzik, hogy „a választ a romákkal szembeni, az élet minden területén meglévő előítéletekben kell keresnünk”.

De nem gondolják a készítők, hogy ez az egész kisfilm nettó áldozathibáztatás a gyerekeiket a rossz környékről elmenekítő, pénzzel-fáradsággal a távolabbi, rendezettebb iskolába vivő, munkában nap mint nap görnyedő, rosszabb esetben a rossz környék közelségének minden átkát viselő többségi vidéki társadalommal szemben?

Nem gondolják, hogy az ő szempontjaikra is érdemes lenne figyelemmel lenni, és egy egyoldalú, a mindennapi tapasztalataikkal totálisan szembemenő kisfilm leforgatása helyett valami konszenzusféle irányába elindulni? Vajon nem lett volna jobb ahelyett, hogy – mint a cím helyesen állítja – Ónodi Eszter mesél a rendszerszintű rasszizmusról, megpróbáltak volna valami kölcsönös érzékenyítésfélét?

Utolsó kérdéseim pediglen: komolyan azt gondolja a Rosa Parks Alapítvány, hogy egy ilyen animációs film elér bármilyen hatást és bármilyen közeledést a romák és nem romák között, még ha csak az egyik felet noszogatja is erre? Vagy a szíve mélyén tudja, hogy csupán arra lesz alkalmas, hogy körbedíjazzák egymást a főérzékenyek, és bólogassanak a kipárnázott, körúton belüli véleménybuborékjukban, majd rasszizmusvádat kiáltsanak arra, akinek ,mindez nem tetszik? 

Komolyan azt gondolják a készítők, hogy ezzel a teljes cigányságot az áldozati szerepbe helyező filmmel fogják a többségi társadalmat érzékenyíteni? És végül: nem merült fel esetleg, hogy az áldozati szereppel együtt saját sorsával szemben tehetetlenként feltüntetett cigánysággal, becsülettel dolgozó, tanuló romák százezrével szemben tiszteletlenség ez az általánosító szereposztás?