Az Európa-pártinak mondott Maia Sandu nyerte a moldovai elnökválasztást az oroszbarátnak címkézett Igor Dodonnal szemben a második fordulóban – de mi is a moldáv valóság a felszín alatt?
Demkó Attila írása a Mandiner hetilapban.
Moldovában évtizedek óta hullámzik a politika, hol „Európa-párti”, hol „oroszbarát” erők győznek, de ezek a címkék elfedik a valóság egy jelentős szeletét. A kis államban több, egymásnak ellentmondó identitáskonstrukció él egymás mellett. Van, aki románnak vallja magát, és Nagy-Romániában látja a jövőt, a többség moldávként gondol magára, és persze ott vannak a nemzeti kisebbségek is. Ezernyi árnyalat van, de a legtöbb állampolgár bizonyára a legjobban azt szeretné, hogy végre normális országban éljen. Olyanok viszont kifejezetten kevesen vannak, akik az orosz orientációt önmagáért akarnák, ezért különösen nagy tévedés az oroszbarát jelző használata. De mivel egyes moldáv politikai pártok nem ideológiákat, hanem sokkal inkább egy nemzeti eszmét képviselnek, megtévesztő az Európa-párti címke is.
Egy gagauz, egy bolgár, sőt egy orosz is érezheti úgy, hogy jobban szeretne az Európai Unióban élni, mint továbbra is Oroszországhoz kötődni. Csakhogy a kisebbségi lakosságnak Európa Romániát jelenti: azt a román uralmat, amelyet dédapáik generációja egyszer már megszenvedett. A román uralmat, amelynek legsötétebb korszakától sem volt hajlandó elhatárolódni az új államfő, Maia Sandu, a zsidó lakosság román csapatok általi lemészárlásáért felelős Ion Antonescu marsallt így jellemezve: „a nevéhez a rossz emlékeken kívül jók is kapcsolódnak”. Európa bizony azt a Romániát is jelenti, amely a székely autonómiakezdeményezésekre úgy reagál, ahogy a román elnök és a bukaresti parlament többsége tette a nyáron: merev és megalázó elutasítással. Jó okkal tartanak tehát a kisebbségek attól, hogy egy esetleges egyesülés után a román állam igyekezne minél gyorsabban felszámolni a gagauz autonómiát és visszaszorítani a már megszerzett jogokat is. A Nyugat erre ugyanúgy nem szólna semmit, ahogy az ukrajnai kisebbségek jogfosztását sem kritizálta. Ezt a félelmet persze Oroszország is táplálja, de nem okozója.
Dodon jelentős veresége az oroszok regionális gyengülését is mutatja”
A nemzeti alapú szakadás, a polarizáció nem változott jelentősen az országon belül, a mostani választás mégis különleges. Rekordrészvétel volt, és a 48 éves, intelligens – és amikor éppen nem Antonescut dicséri, nyugatosnak tűnő – Sandu 57 százalékos eredménye rendkívül figyelemreméltó. Van, aki szakításnak hívja ezt a választást az elmúlt évtizedek korrupciós ügyeivel. Igen, sokan Sanduban látják az új kezdetet. De tegyük hozzá, a megválasztott elnöknek szerencséje van, hogy csak négy hónapig volt miniszterelnök: nem gyűlhettek fel a korrupciós ügyek, nem rögzült vele kapcsolatban negatív imázs, de ismertséget kapott, presztízst szerzett.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül. Nem egyértelmű, hogy választást tudna nyerni.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
Az orosz elnök felajánlotta, hogy Oroszország az ukrajnai választások napján tartózkodik a mélységi csapásoktól, ha megtartják a voksolást.
Még neki áll feljebb.
A miniszterelnök személyesen küldött ajándékot egy „Edina” nevű hölgynek, mellé pedig egy sokatmondó bibliai idézetet írt.
Ez igen, fiam, ügyes, magam is így csinálnám!
