Tanulság a republikánusoknak: tovább a trumpi úton!

2020. november 5. 7:07
A republikánusoknak a kisemberekre kell építeniük, jobbra kell tolódniuk és be kell keményíteniük. Ez a recept a következő választásokra. A Trump-elnökség nem anomália volt, hanem a követendő út.

Az már biztos: a 2020-as amerikai elnökválasztások fő vesztese, akárcsak a 2016-osé, a közvélemény-kutató szakma. Egyben a biztosra vett választási matek, hiszen a magas mozgósítás és az eddig passzív szavazók aktivitása több állam besorolását bizonytalanította el.

Ha végül – nagyon úgy néz ki – Joe Biden nyer, az keserű győzelem lesz a demokratáknak: a szenátus republikánus marad, a képviselőházban csökken a demokrata többség, Biden épphogy nyer – nem erre számítottak, hanem egyértelmű, nagyarányú győzelemre. Mindez azt mutatja, hogy Biden legitimitása kicsi lesz. A képviselőházban a demokraták prominens emberei vesztették el helyeiket. Jön a demokrata bosszúhadjárat, elkeseredettségüket viszont fokozni fogja a gyenge legitimitás.

Ráadásul a mentálisan – mondjuk így – hanyatló szenátor elnöksége más miatt is kellemetlen lehet majd a demokratáknak. A jobboldaliak négy évig hallgatták, hogy Trump egy kutyaütő tuskó, inkompetens barom, amatőr populista. Végül azonban Trump meglepően sikeres és értékelendő négy évet zárt mind belpolitikában, mind külpolitikában. Most majd

négy évig hallgatják a demokraták, hogy az elnökük egy demens bolond.

Kölcsönkenyér visszajár. 

Egy Biden- (és Kamala Harris-)elnökség a magyar vezetésnek ritkább levegőt jelent a nemzetközi politikában és diplomáciában, és több csuklóztatást. Eddig mi segítettünk Amerikának, ő meg néha nekünk, és úgy nehezebb beszólni egy kis országnak, hogy hallgatólagosan mögötte áll egy nagyhatalom. Anélkül könnyebb. 

Ami viszont Amerikát illeti: Trump ide vagy oda, a republikánusoknak le kell vonni a tanulságot. Trump nem csak anomália volt, hanem kijelölte a követendő utat. És a tanulság nem az, amit a washingtoni mocsár neolib globalistái le szoktak vonni, hogy a GOP-nak nyitnia kellene bal felé és középre húzni; hanem épp az ellenkezője. A tanulság az, legkésőbb a Kavanaugh-meghallgatás óta – és ezt úgy látszik, Mitch McConnell szenátusi republikánus vezér is érzékelte –, hogy nem szabad gesztusokat tenni a demokraták felé, mert a gesztusok nincsenek viszonozva. De megijedni sem szabad, el kell engedni a fülük mellett a fasisztázást, populistázást, maradizást, rasszistázást, és menni kell előre, mint a tank. Amit lehet, keresztül kell nyomni. Tökösnek kell lenni. És akkor majd sokkal többen szavaznak a republikánusokra. 

A másik tanulság a határozottság és keménykedés növelése mellett az, hogy a politikát tekintve is

tovább kell menni a trumpi úton, és a kisemberek, kisegzisztenciák pártjává kell válni.

Milyen nevetséges már, amikor a progresszív ügyeket a nagyvállalatokkal és a közösségimédia-platformokkal együtt toló demokraták kapitalistázzák és nevezik a nagytőke pártjának a republikánusokat! A republikánusoknak jobban oda kell figyelni a munkásokra, kisvállalkozókra, hétköznapi értelmiségiekre, legyenek azok férfiak, nők, fehérek, feketék, hispánok, ázsiaiak, bárkik. Itt van közös plaftorm a balos marxista-posztmodern identitáspolitika ellenében. Elvégre a hispán és fekete fiatalok 30-35 százaléka Trump-párti, azaz így meg lehet törni az elmebeteg balos identitáspolitika viszonylagos sikerét.

Ehhez pedig hozzátartozik a szociális politikák és állami szabályozások iránti nagyobb engedékenység: a kisemberek például örülnek, ha van állami egészségbiztosításra lehetőségük. Ezt persze nem kötelező szövetségi szinten csinálni, lehet tagállami szinten is – erősítve a tagállami jogokat, elvégre Amerika szövetségi köztársaság.

Ezt a réteget, egykori hagyományos szavazói bázisukat a demokraták elengedték és mára már gúnyt űznek belőle – helyette a kisebbségek és a big tech, meg a progresszív aktivisták és a woke kapitalizmus furcsa és bizarr, elitistán és konformistán „rendszerkritikus” koalícióját igyekeznek építeni. 

A szabadság hagyományos republikánus-jobboldali jelszava a maga jelentéstartalmával – független és magabíró, felelős egyén – egyre kevésbé rezonál, mivel a szabadságnak az egyenlőségpárti értelmezése lett a meghatározó a kortárs közéletben. Emellé egy nem pusztán intellektuálisan meggyőző, de

zsigerileg működő jelszót kell tenni, és az a biztonság lehet.

Nem emberi jogi, hanem egzisztenciális és szellemi értelemben, és persze tartalommal együtt.

Mindemellett a ballib-radikálbal pergőtűzben egyszerűen ki kell állni a fontos jobbos ügyekért, gúnyt űzni az ellenfélből, ahogy az csinálja, posztolni, aktivistáskodni (nem épp a jobboldali habitus jellemzője), beleállni a harcokba, és nem lemondani, visszakozni, bocsánatot kérni, amikor megtámadják őket. Ez vívja ki a tiszteletet, ez fegyverez le, ez attraktív. 

Ez nem populizmus, bár tőlem akár az is lehet – ez a hagyományos jobboldali-konzervatív politika revitalizálása. Amúgy a tömegdemokrácia definíciószerűen populista. A republikánusoknak ki kell mászni a washingtoni mocsárból és a felette lebegő, mérgező levegőjű buborékból, és határozottan jobbra kell tolódnia. 

Azaz: tovább a trumpi úton!

Összesen 128 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hiába van üzenet, narratíva, ha nincs platform, ahol közvetíteni lehet azt, márpedig a következő 4 év a Demokrata véleménymonopólium beteljesítéséről fog szólni, a "szabad" mainstream média 90%-a már így is a Demokraták seggéből lóg ki, most a tech szféra lesz soron, letarolnak és kigyomlálnak mindent, és senki nem tehet majd semmit.
Nesze neked véleménypluralizmus...

"Az összeomlás elkerülhetetlen, ebből nincs kiút"
Homokba dugott fej. A közlegelő probléma megoldható, ha felosztják a közlegelőt.
Ebben az esetben ez úgy nézne ki, hogy amelyik ország tesz azért, hogy a csökkentse a kibocsájtását, az a szennyező országokból importált termékekre semlegesítési adót vet ki, amit csak erre fordíthatnak. Így a külföldi, nagy szennyezés miatt olcsóbban gyártott termékek nem lennének pusztán emiatt olcsóbbak.
Természetesen egy kis országnak ez nem megoldás, de ha mondjuk az EU vagy az USA vezetné be, akkor Kínának is megérné bevezetné ugyanezeket a szabályokat (mert ők se akarnak a saját szemetükben megfulladni)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés