Buddha és Marx, avagy a kritika elégtelensége

2020. szeptember 28. 07:35

Militáns erőszakmentesség és a gyűlölettel szemben nem elfogadó nyitottság.

2020. szeptember 28. 07:35
Losoncz Márk
Mérce

„Az olvasó nyugodtan tekintse ezt az írást csupán szerény ujjgyakorlatnak, mert sokkal többről van szó. Például az emancipatorikus, az uralom különböző válfajaival szemben fellépő eszmék szisztematikus félreértéséről és kigúnyolásáról, mindig csak a hatodlagos visszásságokról és rendellenességekről ejtve szót, soha nem a lényegről, amely végre szabadabbá tehetne bennünket. Minden áron, következetesen eltorzítva azt, ami a feminizmusban vagy a rasszizmussal szembeni harcban jó és helyes. Nagyon szomorú.

Kár, hogy a »dzsenderrel« való szellemeskedés nem maradt ki a beszélgetésből. Különösen bántó az a pont, 31:00 után, amikor egy kerekesszékes kelet-európai kislányról szóló lehetséges filmen és általában véve a politikai korrektségen nevetgélnek. Vajon a testi hátrányosságok a viccesek vagy pedig az ilyesmikkel küzdő emberek pártfogásba vétele? Netalán a téma filmes feldolgozása? Vagy az elesettek, hátrányos helyzetűek védelmének állítólagos túlhangsúlyozása lenne a legnagyobb bajunk, és ez nevetséges valamiért? Közben a háttérben halljuk a közönség cinkos kuncogását. Szerintünk ez – különösen egy buddhizmusról szóló beszélgetésben – nincs rendjén. A buddhista etika egyik alapelve az együttérzés, Buddha nem gúnyolódott soha az elesetteken, mégoly közvetett módon sem.

Tamás Gáspár Miklós nemrég arról írt, hogy »mindenki elég nagy rémülettel nézi a politikai korrektség működését, főleg a nyugati egyetemeken. Vannak vele bajok bőven, de a lényegét meg kellene érteni: ez az új nemzedék erkölcsi türelmetlenségéből fakad. A morál az első, nem a tolerancia meg a kényelem meg a nézetek szabad összecsapása. … Nincs idő a bűnös hierarchia magasztalására, nincs idő az ellenszenvesnek beállított fajok és nemek finomabb vagy durvább kigúnyolására, nincs idő az évszázadok óta tartó fölényérzetek mentegetésére, most kell jónak, sőt: most kell tökéletesnek lenni. Ez vallásos attitűd – vallásos ateizmus –, és nem lehet toleráns, nem is az. A megváltás sose ér rá, mindig siet.« Igen, ez lehet talán az isten nélküli buddhizmus attitűdje is. Egy paradoxnak tűnő attitűd: militáns erőszakmentesség és a gyűlölettel szemben nem elfogadó nyitottság.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zöldy Béla
2020. szeptember 29. 11:02
Ha veszed a fáradságot és rákattintasz az eredeti cikkre, egy kérdés merülhet fel: Miért szemlézi a Mandi ezt a cikket? Közérdeklődésre nem tarthat számot, szűk réteghez szól. A kiemelt rész magában pedig még a teljes cikknél is zavarosabb, pedig az sem piskóta.
annamanna
2020. szeptember 29. 02:33
"Tamás Gáspár Miklós nemrég arról írt, hogy (blablablablablablablablablablablablablabla) A megváltás sose ér rá, mindig siet." Tamás Gáspár Miklósnak van bármiféle bizonyítéka arra az eszelős ökörségre, amit összehord? Most a többieket nem is sorolom (például ezt a cikket, FAM-ot és Puzsért, és valahány név a naptárban). A Biblia nem véletlenül mondja: Jak 3,1 Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
Palepoli
2020. szeptember 29. 00:18
Az ilyen hazug, a szavak értelmét kiforgató agitátorokat, aktivistákat eszmei értelemben meg kell semmisíteni, el kell tiporni.
mustarharmas
2020. szeptember 28. 21:34
Üresfejű locsogó, aki bölcsnek képzeli magát.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik