Európa-ellenes-e, aki „Európa-ellenes”?

„Persze értem, hogy az »Európa-ellenes« az új »náci«. A Jelző, Amellyel Diszkreditálni Lehet A Másképp Gondolkodókat. Mégis hadd kérjem már ki magamnak lassacskán, hogy egy, a görög-római irodalmat eredetiben olvasó, a ruházati cikkektől az élelmiszerekig megrögzötten európai termékeket vásárló, kontinensünk legeldugottabb zugait ámuldozva bejáró és mindenütt a helyi kisvállalkozókat támogató, velük a saját nyelvükön beszélni igyekvő konzervatívot bármelyik foxi-maxis exemeszempés, vagy bármelyik Starbucksban lattézó világpolgár Európa-ellenesnek címkézzen.

A magamfajta patrióta erősen Sargentini-ellenes, Timmermans-ellenes, uborkagörbületszabályozás-ellenes, migránscsempészet-ellenes és nyugatifelsőbbrendűség-ellenes – ezt készséggel elismerhetjük, nincs mit szépíteni rajta. Ellenben nem világos, hol sejlik fel ebben bármiféle Európa-ellenesség. A gyönyörű francia templomokat, Európa épített örökségét nem a Brüsszellel szemben szkeptikus magyarok kenik össze fekáliával és szentségtelenítik meg, a gótikus székesegyházak nem miattunk égnek ki, a holland templomokat nem mi adjuk el a buddhistáknak, és nem mi dolgozunk azon gőzerővel, hogy egy napon a reimsi katedrálisból is eltűnjenek a mívesebbnél mívesebb keresztény jelképek, és kiterítsék helyettük az ázsiai-afrikai imaszőnyegeket.

A sok évszázados hagyományokat, az európai tradíciók pazar sokféleségét sem egészen az orbáni illiberalizmus nyirbálja meg – nem a mi érzékenységünket sérti a betlehemállítás vagy a holland fekete krampusz, és nem mi hozunk be ezek helyébe szivárványos-kínaiboás amerikai egyenfelvonulásokat. A germán rendet, tisztaságot és kiszámíthatóságot, a kemény munkával kiépített európai életminőséget nem a migránsozó fideszesek zúzzák széjjel hétről hétre rendőrrugdosással, buszsofőrveréssel és maghrebi bandaháborúkkal, és nem miattunk szökött fel a nőgyilkosságok száma Ausztriában, az Isztambuli Egyezmény részes államában. Lehet ránk mindenféle címkéket aggatni, de mégiscsak tény, hogy pillanatnyilag messze jobbak a hosszú távú kilátásai egy magyarországi műemlék templomnak, mint egy franciaországinak, ahogyan az is esélyes, hogy nagyobb arányban viszi majd tovább az európai értékeket és kultúrát egy csok-os családba születő Bence, mint egy Brüsszelben világra jövő Mohamed.”