Veled

„Veled – Eredetileg nem szerettem volna posztot írni a »Nélküled-ügyről«, mert azt gondolom, hogy ha a politika bele akar folyni a művészetbe, pláne a könnyűzenébe, az általában ijesztő, röhejes, vagy röhejesen ijesztő eredménnyel szokott járni. Ám a kár már megtörtént és a magyar közélet már előállította előbb röhejesen pitiáner, majd ijesztően aljas termékeit.

Előre kell bocsátanom, hogy számomra megjelenésekor nagyon sokat jelentett az Ismerős Arcok együttes Nélküled című száma. Néhány évvel a rossz emlékű 2004. december 5-i népszavazás után sokan éreztük úgy, hogy elviselhetetlen az a megosztottság, amit akkor tapasztaltunk Magyarországon. És ekkor egy tehetséges, de szövegei miatt teljesen mellőzött, rádióban nem játszott, külvárosi kocsmákban fellépő együttes, az Ismerős Arcok írt egy számot arról, hogy milyen jó együtt lenni, mennyire jó nemzetben gondolkodni. Számomra ez a dal akkor egy normálisabb Magyarország ígérete volt, amiért érdemesnek tűnt dolgozni. Persze ezekre az időkre a most a tévében hazaárulózó és mások magyarságát megkérdőjelező Fideszes kitartottak aligha emlékeznek, mivel ők akkor még centivel mérték ki távolságukat az általuk »szélsőségesnek« bélyegzett megnyilvánulásoktól. Bizony, emlékszünk még arra, amikor a Fidesz rettegett Trianon említésétől is, nem volt az olyan régen.

Ki gondolta volna 2007 őszén, amikor a Nélküledet először hallgattuk egy koncerten, hogy 12 évvel később majd erre a dalra hivatkozva fognak egyesek ellentéteket és gyűlöletet szítani magyar emberek között. Borzasztóan sajnálom, ami ezzel a dallal történt, mert nem a dal hibája, hogy egy kizárólagosságra törekvő politikai garnitúra ezt a számot is beárazta és a saját céljainak megfelelően kiforgatta. Éppen ugyanúgy, ahogy ez a rendszer mindent beárazott és mindent kiforgatott, amihez csak hozzáért az elmúlt kilenc évben.

A Fidesz kiforgatta a nemzeti érzést és az összetartozásból kirekesztést és gyűlöletet kreált, amelyet tetszőlegesen fordít éppen aktuális politikai ellenfelei ellen. Kiforgatta az egykor külvárosi kocsmákban hazaszeretetükről őszintén énekelni akaró bőrdzsekis rockerek dalait és negédes esztrádzenét csinált belőlük, hogy olcsón eladható hazafisággal tömje híveit. Akinek pedig kifogása van ez ellen, attól olyan alakok vitatják el magyarságát, akik tegnapelőtt még a pártállam újságjában lelkendeztek a Szovjetunióról, tegnap pedig még szélsőségesnek bélyegeztek mindenkit, aki nemzetről beszélt. A Fidesz rendszere így vagy úgy mindenkit a részévé akar tenni, híveket, barátokat és ellenségeket is.

Így vált a rendszer részévé az Index két újságírója is, akik nem buta emberek: nagyon is jól tudták, hogy hová vezet az a pökhendi stílus, amiben megnyilatkoztak, mégis megtették. A provokáció sikerült, a Fidesz megmondóemberei pedig köszönték szépen az anyagot az újabb ellenségkép legyártásához. Pár napon belül pedig már ott tartottunk, hogy antiszemita plakátok jelentek meg Budapesten. Kinek hiányzott ez? (Már a Fidesz politikai stratégáin kívül?)

2007-ben én egy olyan Magyarországról álmodtam, ahol politikai, vallási és világnézeti hovatartozás és zenei ízlésre való tekintet nélkül mindannyian részei vagyunk egy közösségnek: a magyar nemzetnek. Szomorú, hogy 2019-ben még mindig ott tartunk, hogy egyesek szerint ez szánalmas, primitív mucsaiság, mások meg a közös pontok keresése helyett inkább a gyűlölet szításában utaznak.

Nekem tetszett a Nélküled, a történtek után azonban sokáig nem fogom tudni jó érzéssel hallgatni. Van, akinek pedig régen sem tetszett és most sem tetszik, és szerintem ezzel sincs semmi gond: politikáról szívesen vitatkozom, ízlés dolgában viszont azt hiszem, fölösleges vitát nyitni. A Nélküled szerintem egy szép rockdal, de nem himnusz. Aki szereti, énekelje állva, ülve, fekve vagy éppen összekarolva, akinek sokat jelent az élvezze, akinek pedig nem tetszik, az ne rontsa el mások szórakozását és valahogy tolerálja a többiek zenéjét három percig. Nem hiszem, hogy nagy kérés. A kormányzati pökhendiségre nem válasz az ellenzéki pökhendiség, de egy rosszul megfogalmazott újságcikkre sem lehet válasz az alpári zsidózás és mások magyarságának megkérdőjelezése.”

Én még mindig hiszek abban a Magyarországban, ahol mindannyian összetartozhatunk. Vannak még erről jó dalok, akár az Ismerős Arcoktól is. Ám a Fidesszel ellentétben én nem szeretnék művészeket bevonni a politikai dögevésbe, úgyhogy most zárom ezt a posztot és az olvasóra bízom, hogy hallgasson és énekeljen azt, amit szeretne.