Az ígéreteit és a valóságot összehangolni láthatóan képtelen Karácsony ismét mondani akart egy nagyot, bejelentette, hogy ő bizony nem akar dízelautókat látni Budapesten, merthogy klímavészhelyzet van, amint azt kihirdette az új közgyűlés. De hűen eddigi imázsához, ugyanabban az interjúban gyorsan ellentmondott önmagának, azt fejtegetve, hogy a főváros légszennyezési gondjait nem elsősorban a közlekedés, hanem a peremkerületek szilárd tüzeléssel – sokszor hulladékkal – fűtő háztartásai okozzák. Aztán még arról is elmélkedett, hogy le kellene zárni a pesti és budai rakpartokat. Karácsony rövid távon a hétvégékre tiltaná ki a forgalmat és zöldítené a rakpartokat, hosszabb távon pedig teljesen megszüntetné a közlekedést a kulcsfontosságú parti utakon.
A főpolgármester nagy ívű terveit még a DK is fanyalogva fogadta, utalva arra, hogy a tömegközlekedést és az áruszállítást is érzékenyen érintené a dízeltiltás, hiszen a buszok és a teherautók bizony gázolajat fogyasztanak. Hatalmas összegeket emésztene fel a gépparkok cseréje, a kisvállalkozóknak és az átlag autótulajdonosok jó részének pedig vállalhatatlan terhet jelentene. Egyébként a német nagyvárosokban úttörő módon már megkezdett dízelmentesítés sem általános tiltást jelent, csupán – a fokozatosság elvét követve – a régebbi, elavult technológiával gyártott járművekre vonatkozik.
Az utóbbi hetekben elhangzott tervek, bejelentések után – amelyekben az égvilágon semmilyen koherenciát, következetességet vagy jövőképet nem lehetett felfedezni – megszoktuk, hogy nem kell komolyan venni Karácsonyt. Budapest zöldítése éppen annyira őszinte program, mint a főpolgármester kerékpárral munkába járása. Vegytiszta politikai PR-akció. Ő beszél, a Gyurcsány-éra hétpróbás emberei pedig majd teszik a dolgukat, indul a zsákmányszerzés, amit egy darabig leplezni lehet a butító zöldpropagandával, a kormányra mutogatással és mosolydiplomáciával.”