A következmények nélküli együttérzés

2019. szeptember 20. 16:22
Maczkó Ú. Róbert
Mozgástér blog
Az összeszedett, vagy el sem dobott szemét nem segíti elő a csupa jóemberekből álló világállam vágyképét.

„Lassan elülni látszik a klímahiszti Amazonas-epizódja, talán eljön az esős évszak és eloltja a tüzeket, vagy egyszerűen a média ráunt az egészre és újabb áldozatok után kutat, akik/amik miatt majd szánalmat és aggodalmat érezhetünk. Ez így törvényszerű, hiszen nincs unalmasabb, mint állandóan ugyanazért rettegni.

Most így a vége felé érdemes néhány általános tanulságon elmerengeni.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor feltehetjük maguknak a kérdést: Mit tehetünk mi itt, az Amazonas  őserdejéért? A válasz az, hogy nagyjából semmit. Egyrészt mert messze van, másrészt mert fogalmunk sincs az ottani helyzetről, az okokról, melyek a tüzeket okozzák. A médiamunkások, akik a hisztériát szítják, semmivel sem tájékozottabbak mint mi, csak nekik módjuk van kifejteni a véleményüket – mely ugyan olyan érdektelen, mint a miénk – nekünk meg nem. Persze az is kérdés, hogy miért olvassuk ezeket, miért váltanak ki dühödt és tökéletesen céltalan vitákat?

Ezekről a rettenetes hírekről és a körülöttük felcsapó hisztériáról nekem Rejtő Jenő összefoglalója jutott eszembe. Azt írja a Mester, hogy »Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban és kényelmesebben eljut hozzá megértő embertársainak szíve!« Milyen igaz.

A távoli események felett érzett szánakozás, félelem nem más, mint önterápia, mert azt érezhetjük ilyenkor, hogy mi bizony jó emberek vagyunk, akiket távoli dolgok is érdekelnek (tehát tájékozottak is vagyunk) és ettől, mindent egybevetve, javul az önértékelésünk. Ugyanakkor, és ez nagyon fontos, a szájaláson kívül nem kell és nem is lehet csinálni semmit. Ez pedig bizony kényelmes. Az is egy nagyszerű lehetőség, hogy az ilyesfajta dolgokat azonnal politikává változtassuk, mikor is a politikai ellenfeleink a rosszak, mi pedig a jók vagyunk. A tömegdemokrácia korában ez azonnal az ellentétek megmerevedéséhez vezet, és ismét csak szinte kizárja, hogy bármit tenni kéne. Majd a választásokon.

Mert tenni valamit – túl azon, hogy fárasztó és lemondással jár – egészen egyszerűen kisszerűnek tűnik. Ha önkéntesen segítek összeszedni a műanyagszemetet, az olyan nagyon partikuláris. Hiszen mi az az égő őserdőhöz és a döglődő jegesmedvékhez képest? Abban semmi heroikus nincs. Nem elég globális. Azzal nem lehet globális, antikapitalista, holdkóros ideológiákat kiszolgálni, hiszen az összeszedett, vagy el sem dobott szemét nem segíti elő a csupa jóemberekből álló világállam vágyképét.”

Összesen 39 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az nagyon jó.

És jól leírja azt a jelenséget is, hogy sokan úgy próbálnak jóemberkedni, hogy likeolnak, vagy megosztanak valami médiahírt. Esetleg odaírják, hogy ők a környezetszennyezés ellen vannak. Mintha lenne olyan ember, aki támogatná a környezetszennyezést. Ki tud hangosabban aggódni. Kinek nagyobb a klímapénisze.

Ugyanez megy migáns témában is. Fogadjon be az állam x db négert. Fogadjon be egy másik állam x darab négert! A kurva nagy együttérzésben a piszkos munka valahogy mindig valaki másra hárul.

Nem arról van a cikkben nagyba szó, hogy "hévvel támadnak a fideszesek bármit ami a környezet védelmét szolgálná."
A lényeget jól kifejezi a Rejtő idézet:
»Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban és kényelmesebben eljut hozzá megértő embertársainak szíve!«
Vannak akik verik a habot, de nem gondolják át elég mélyen azt hogy mi a teendő.
Például nullára akarják csökkenteni a elektromos energia termelés széndioxid kibocsájtását, de meg akarják akadályozni az atomerőművek építését is.
Azt képzelik hogy szélenergia, vagy napenergia felhasználásával a probléma megoldható.
A német kormány 2011-ben a fukusimai atomerőműben történt baleset után döntött az ország összes atomerőművének leállításáról, valamint a megújuló energiaforrások, különösen az időjárásfüggő szél- és naperőművek erőltetett fejlesztéséről.



A teljesítménykihasználtsági mutató 2017-ben a nap esetében 10,4, a szélerőműveké 21,3 százalék volt az év végi beépített kapacitásokkal számolva

Másként fogalmazva a beépített kapacitás tizede, illetve ötöde!

Mindez a napnál is világosabban mutatja, hogy az időjárásfüggő energiaforrásokra nem lehet stabilan alapozni, hiszen termelésük nemcsak drasztikusan változik.
Ugyanakkor a fogyasztói igényeket minden pillanatban ki kell elégíteni.

A természeti törvényeket nem lehet felülírni!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés