Ma ma távozik

"a kutatások szerint a karrierjük közepe táján az igát húzó alkalmazottak többnyire elégedetlenebbek az életükkel, mint korábban. Ez ráadásul a legsikeresebbek jelentős részére is igaz. Ezért is döntenek úgy épp ilyenkor, a 40-es éveik közepén, 50-es éveik elején sokan, hogy életük hátralévő részében valami egészen mást szeretnének csinálni, mint amiben rutint és értékes munkatapasztalatot szereztek. Az sem megy ma már ritkaságszámba, legalábbis nyugatabbra, hogy tapasztalt, jó körülmények között, kiemelkedőnek mondható fizetésért és egy ígéretes karrier reményében dolgozók vagy épp a karrierjük csúcsán lévők cserélik kalandra vagy épp misszióra a további karrierépítést. A trend olyan meghatározó, hogy már hasznos tanácsokat felvonultató internetes oldalakon buzdítják a kalandvágyó 40-es korosztályt az életmódváltásra." "A dániai intézet 2600 munkavállalót érintő kutatása szerint a munkavállalók akkor a leginkább elégedettek, ha úgy érezhetik, hogy fontos cél érdekében dolgoznak. Ez ráadásul a munkavállalók elégedettségében kétszer olyan sokat nyomott a latban, mint a második helyen befutott tényező, vagyis ha az alkalmazott úgy érzi, hogy a főnöke kiemelkedően jól teljesít." "négy alapvető érvet is sorolnak a karrier közepén végrehajtott váltásra: (...) a rugalmasság és az új tudás megszerzése elodázza az öregedést; a boldogság az általános jóllét alapvető feltétele. A már befutottaknál még fontosabb a perspektíva Az, hogy az embereknek, és köztük is leginkább a középkorúaknak értelmes célokra van szükségük, nem új találmány. Az egyik legtöbbször idézett fejlődéspszichológus, a németországi születésű, később az Egyesült Államokban alkotó Erik Erikson szerint az életút 7. (és egyben a leghosszabb) fejlődési szakaszában, 40 és 65 éves kor között az ember legfontosabb hajtóereje a siker, amit elsősorban az határoz meg, hogy sikerül-e nyomot hagyniuk a világban. Ilyenkor már, a korábbi, ugyancsak több mint két évtizedet átívelő életszakasszal ellentétben nem az egzisztenciális biztonság, és az utódokról való gondoskodás feltételeinek a megteremtése a cél. Mindezek, különösen a komolyabb karriert befutók esetében már megvannak, és lényegesen fontosabbá válik, hogy úgy az ember úgy érezhesse: van értelme tovább húzni az igát. Miközben bármilyen korú alkalmazott érezheti magát boldogtalannak magát a munkahelyén, a középkorúak többnyire minden más csoportnál hajlamosabbak erre. Többnyire bezárva és megrekedve érzik magukat, a magasabban képzettek ráadásul inkább, mint azok, akik legfeljebb érettségivel kezdték a karrierjüket. A Gallup-kutatásokat végző Jim Harter szerint ez azzal állhat összefüggésben, hogy a magasan kvalifikáltaknak az elvárásaik is nagyobbak, így a valóság inkább gyomorszájon vághatja őket. A Harvard Business Review filozófusprofesszor szerzője, Kieran Setiya szerint a karrier közben jelentkező válsághoz nagyban hozzájárulnak az életút során korábban meghozott döntések is. A filozófus azt az alapvetést emlegeti, hogy minden választás egyúttal azt is jelenti, hogy lemondunk valami másról. Miközben ennek súlya az emberek húszas éveiben még nem tűnik jelentősnek, később, a negyvenes években már előfordulhat, hogy mindaz csábítóbbnak tűnik, amit egy egykor még vonzó, időközben azonban rutinszerűvé, esetleg unalmassá és fojtogatóvá vált életút érdekében hátrahagytunk." "A mentális egészségre jó hatással vannak a kihívások A karrierváltás egyébként a mentális egészséget is igen kedvezően befolyásolja, és persze az összes érintett csoportban. Paul Nussbaum amerikai neuropszichológus szerint a szakmai tapasztalat megszerzésével a legkomplexebb feladatok is rutinszerűvé válhatnak, ami fásulttá, kiégetté teheti az agyat. Mindez olyan hatással van a központi idegrendszerre, mint a krónikus stressz. Ez ellen leginkább az tud tenni, aki veszi a fáradtságot és új tudásra tesz szert, amit aztán – esetleg épp egy jól irányzott karrierváltással – hasznosítani is tud. Mindez még segít is megvédeni a központi idegrendszert: új idegi kapcsolatok alakulnak ki, illetve a hippokampusz – egyebek mellett a memóriatárolásért felelős – régiójában új sejtek képződnek. Ennek hosszú távú hatása is van: segíthet elodázni vagy akár meg is előzni az időskori feledékenységet, vagy a komolyabb elbutulást. Nem árt azonban mérlegelni, hogy a karrierváltás nemcsak nem könnyű, de legtöbbször nem is olyan átütő, mint amilyenről az emberek álmodnak. A 40-es évekre a tanulási képességek jelentősen megkopnak. Az egyébként is szerényebb képességeket pedig tovább rontja, hogy az addig elsajátítottak még nehezítik is az új tudnivalók megtanulását. Fásultság ide vagy oda, a karrierváltás nem fenékig tejfel, és nem is jön be mindenkinek. A sikersztorik mellett minden bizonnyal jó néhány példa gazdagítja azoknak a tapasztalatát, akik unalmassá és rutinszerűvé vált munkájukat maguk mögött hagyva mégsem tudtak más terepen sikereket elérni, így két szék közül a pad alá estek." "Érdemes támogatni és elősegíteni, hogy a tapasztalt munkavállalók értelmesnek érezzék a napi munkájukat;" https://qubit.hu/2019/09/06/teljesen-normalis-ha-valaki-a-karrierje-kozepen-ugy-erzi-vakvaganyon-az-elete

Matávozik.

jól teszi ... faszom dolgozna ennyi pénzel a zsebében...