EP-körkép

Balosok, birodalmiak és lázadók – Így választ Spanyolország az EP-voksoláson

2019. május 18. 8:37
Macronékkal és az ALDE-val működnének együtt a spanyol EP-választást várhatóan megnyerő szocialisták, akik pozíciót követelnek az EU vezetésében is. De hogy áll a Néppárt és a Vox, s mire jutnak az autonomisták – és az animalisták? EP-választási körképsorozatunk spanyol epizódja!

A május 26-i EP-választáshoz közeledve a Mandiner körképsorozatban mutatja be az uniós országok EP-választási kampányait, a helyi politika erőviszonyait és játszmáit. Eddigi cikkeinket itt olvashatják:

Németország: Weber ist Ihnen unbekannt?

Nagy-Britannia: Hülye Választások Minisztériuma

Ausztria: Az orbánozástól az Orbán-magasztalásig

Franciaország: Macronék vagy Le Penék győznek?

Most Spanyolország kerül sorra cikksorozatunkban!

***

Ángel Garrido, az épp jobbra tolódó Spanyol Néppárt egyik prominens madridi politikusa 2018 májusa óta volt a madridi régió elnöke. 2019. április 11-én azonban lemondott a Néppárt EP-listáján betöltött negyedik helye miatt; majd 24-én, négy nappal a spanyol parlamenti választások előtt bejelentette, hogy átpártol a Ciudadanos középliberális párthoz, ahol 13. lesz az idei regionális választásokon annak madridi listáján. Korábban Garrido a pártot a baloldal hasznos bolondjának tartotta. Helyére a Néppárt Juan Ignacio Zoido belügyminisztert jelölte az EP-listán.

Ez a közjáték is mutatja az átrendeződő spanyol politika játszmáit, valamint a helyét kereső, megújulni kívánó konzervatív Néppárt kihívásokkal teli helyzetét.

Spanyolország 54 képviselőt választ a 751 tagú Európai Parlamentbe, s ha esetleg a britek kilépnének az EP-választásokig – ami gyakorlatilag lehetetlen – akkor plusz öt fővel gazdagodnának. Ezzel Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Olaszország után

a spanyoloké az ötödik legnagyobb nemzeti küldöttség az intézményben

(hatodikként Lengyelország követi őket). Több mint 36 millióan szavaznak a pártok országos listáira. Spanyolország nagy ország számos autonómiával, köztük a katalánokkal és baszkokkal, ami bonyolult számkavalkádot eredményez. Míg a nagyobb pártok egyedül vagy pár kisebb párttal koalícióban indulnak az EP-választásokon, addig számos mikropárt alkot széles koalíciókat azért, hogy egy-két helyet megcsípjen. 

Ugyanakkor három madridi bíróság döntése értelmében az emigrációban élő Carles Puigdemont, Toni Comín és Clara Ponsatí, a dugába dőlt katalán függetlenségi törekvések szeparatista vezetői indulhatnak az EP-választásokon (egy Lliures per Europa nevű párt színeiben). Ez ellentétes a Központi Választási Bizottság korábbi döntésével, amelynek értelmében mivel külföldön élnek, az induláshoz és szavazáshoz regisztrálniuk kellene, mint külföldön élő spanyol, de ezt nem tették meg. A Spanyol Néppárt az Alkotmánybírósághoz fordul az ügyben. 

Madrid

Hogy volt eddig?

2014-ben 39 párt vagy választási tömörülés listára lehetett szavazni a spanyoloknál, köztük az Animalista Pártra és az Üres Székek pártjára, amely nevéhez méltóan üresen kívánta hagyni a megszerzett helyeket. 

A 2014-2019-es ciklusban, azaz jelenleg a legnagyobb, 16 fős küldöttsége a középjobb Spanyol Néppártnak (PP) van, amely az Európai Néppárt sorait gazdagítja; a második legnagyobb a küldöttsége a szocialisták soraiban ülő Spanyol Szocialista Munkáspártnak (PSOE) 14 fővel. A harmadik a kis baloldali pártokat tömörítő Izquierda Plural (IP) hat EP-képviselővel, akik az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL), illetve a zöldek soraiban ülnek; utánuk jön a Unión Progreso y Democracia (UpyD), ami a Guy Verhofstadt-féle, a magyar Momentummal is erősítő ALDE-nak adott 4 képviselőt, a spanyol parlamenti választásokon azonban láthatatlan (akárcsak az IP), és a föderális Európát támogató centrista liberális párt.

Aztán ott van még a regionális pártokból álló Koalíció Európáért (CEU), amely speciálisan a 2014-es EP-választásokra állt össze, és három képviselője az EPP és az ALDE között oszlik meg; az úgyszintén kis pártok választási koalíciójaként létrejött EPDD (Baloldal a Döntés Jogáért) két, zöldek soraiban ülő képviselőjével; a Ciudadanos úgyszintén 2, ALDE-s képviselővel; a kicsi, baloldali függetlenségi pártok választási együttműködéseként létrejött LPD a GUE/NGL soraiban egy emberrel; és végül az úgyszintén 2014-es balos választási együttműködésként létrejött Európai Tavasz (PE) egy képviselővel a zöldek soraiban. 

Szocialista-macronista együttműködés várható?

A spanyoloknál alig pár hete, április 28-án volt a szocialisták győzelmét hozó parlamenti választás, és az EP-választás napján, május 26-án vasárnap lesznek a regionális és önkormányzati választások is. Nem árt majd figyelnie a spanyoloknak a szavazófülkében, hogy melyik lista hová tartozik. 

Pedro Sánchez, a parlamenti választásokon győztes Spanyol Szocialista Munkáspárt vezetője az utóbbi időben az európai szociáldemokraták egyik vezető alakja lett, tekintve, hogy ő az egyetlen olyan szociáldemokrata vezető, aki egy nagyobb EU-s országot vezet. Nem is hagyta ki az alkalmat, hogy

a nagyszebeni EU-csúcson kijelentse: Spanyolországnak több kulcspozíciót kellene betöltenie az EU-ban.

A kijelentés persze érthető, tekintve, hogy hiába adja az ötödik legnagyobb frakciót, jelenleg egy spanyol sincs fontosabb pozícióban Brüsszelben és Strasbourgban.


Pedro Sánchez és Emmanuel Macron

Pedro Sánchez március végén találkozott Emmanuel Macronnal, akinek pártjával, az En Marche-sal stratégiai együttműködést terveznek az Európai Parlamentben. A PSOE „gyakorlatilag” szövetségese Macron euroföderalista mozgalmának – nyilatkozta az EFE spanyol hírügynökségnek Iratxe García spanyol szocialista EP-képviselő, hozzátéve:

bármikor készen állnak együttműködni olyan politikai erőkkel, amelyek az európai értékeket védi.

„Macron olyan, az európai kihívásokra adott alapvető válaszokkal állt elő, amelyeket mi már régóta tervezünk megvalósítani, így ezek alapján eme javaslatok támogatásának többsége lehetne az Európai Parlamentben” – tette hozzá. 

Stanislas Guerini, az En Marche főtitkára hasonlóképp nyilatkozott a szocialistákkal való együttműködés lehetőségéről az EP-ben. Az En Marche úgyszintén könnyedén együtt tudna működni az ALDE-tag Ciudadanosszal, viszont a Vox-szal nem, ez számukra túl van a „vörös vonalon”.


Josep Borrell

A szocialista listavezető egyébként az a Josep Borrell, aki volt már az EP elnöke is, Sánchez kormányában pedig külügyminiszterként tevékenykedett. Egyben ő a katalán függetlenség egyik leghangosabb ellenzője.

Sánchezéknek minden oka megvan az optimizmusra a nagyra törő terveket illetően: várhatóan ők győznek az EP-választásokon is.

Dolors Montserrat

Spanyol egység

A Spanyol Néppárt az EP-ben is védené a spanyol egységet. A Néppárt EP-listájának vezetője Dolors Montserrat, a Rajoy-kormány volt egészségügyi minisztere, akinek nagy tapasztalata van Katalóniával kapcsolatban. Ez azért fontos, mert a néppártiaknak – mint azt Montserrat mondta a néppárti lista április eleji bemutatásokor – 

„harcolniuk kell Brüsszelben a Katalóniával kapcsolatos fake news-ok ellen”. 

Montserrat szerint amúgy is küzdeni kell az EP-ben is a szeparatista törekvések ellen, mivel „a függetlenségi mozgalmak ellenszere az EU”

 

 

Jorge Buxadé

Európa népeinek és államai szuverenitásának tiszteletét hangsúlyozta a Vox EP-listájának bemutatóján május 10-én Jorge Buxadé, a spanyol nacionalista-konzervatív párt listavezetője. Szerinte a Vox a spanyol többséget fogja képviselni, akik szeretik Európát, de nem értenek egyet az EU mostani irányvonalával. Hozzátette:

nem fogadják el, hogy Franciaország és Németország a saját értékrendjüket rákényszerítsék más demokráciákra.

Jorge Buxadé kiemelte a határvédelem fontosságát és az iszlamizmus elleni szigorú fellépés szükségességét hangsúlyozta, valamint megjegyezte, hogy nem fogadják el a „radikális, férfiellenes feminizmust” sem.

Hogy a Vox melyik pártcsaládhoz csatlakozna, arról nem nyilatkozott, mivel még nem döntöttek, de új európai parlamenti formáció létrehozását sem tartotta kizártnak.
 

 


Laura Duarte

Elő azokkal az Animalistákkal!

Érdekes pár szót vesztegetni az Animalista Pártra, ami lehet, hogy május 26-án megcsíp egy helyet az EP-ben.

A Partido Animalista Contra el Maltrato Animal (PACMA), azaz az Állatokkal való Rossz Bánásmód Elleni Animalista Párt egy állatjogokra koncentráló baloldali politikai alakulat, amit 2003-ban alapítottak Bilbaóban, habár a pártközpont eleinte Barcelonában volt, majd – a főváros mégiscsak főváros – Madridba költözött. Az idei parlamenti választásokon 326 ezren szavaztak rájuk, ami nem volt elég a bejutáshoz. 

Az animalisták nem meglepő módon zöldek is egyben, támogatják a vegetarianizmust és a veganizmust, ugyanakkor honlapjukon

kiemelik, hogy a macsó erőszak ellen is küzdenek. 

A párt kritikusai szerint az alakulat csak elnöke, Silvia Barquero Nogales és férje, Luis Víctor Moreno érdekeit szolgálja, akik elhallgattatják a párton belüli eltérő hangokat. A párt titkára, Laura Duarte Domínguez újságírást tanult, és több jelöltjük informatikus. 

Mi várható?

Az EP-választásokon bejutási küszöb nincs, ám minden induló pártnak (valamint szövetségnek, koalíciónak és csoportnak) össze kell gyűjtenie 15 ezer ajánlást; egy választó pedig csak egy listát ajánlhat. A csoportok kivételével a többi listaállító szervezetfajta ezt kiválthatja mindösszesen 50 választott tisztségviselő aláírásával is (EP-, parlamenti, regionális vagy önkormányzati képviselők, szenátorok).  

Május 26-án 32 listára lehet majd szavazni, a kilenc nagyobb lista: a Néppárté, a szocialistáké, a Podemosé, a Ciudadanosé, a Voxé; a tartományi pártok Ahora Repúblicas néven erre az alkalomra összeállt, baloldali-nacionalista választási koalíciója; a katalán pártok Junts per Catalunya vezette koalíciója; az Európai Szolidaritásért Koalíció (CEUS), amely tartományi pártok regionalista koalíciója; és az Európai Tavasz helyébe lépett, úgyszintén regionális pártokból álló, baloldali Compromiso por Europa (CxE). 

Az electoPanel/electomania.es legfrissebb, április 29. és május 14. között végzett felmérése szerint

a szocialisták 24,7 százalékot kaphatnak, ami 15 széket jelent;

a Ciudadanos 17,7 százalékkal 11 helyre számíthat; a Néppárt a harmadik helyre visszacsúszva, 15,6 százalékkal 9 helyet őrizhet meg; a Podemos-vezette baloldali választási koalíció 14,2 százalékra számíthat, amit 8 képviselői helyre válthat be az EP-ben; a markánsan jobboldali, mostanában feljövő Vox 9,5 százalékkal öt székre pályázhat; az AR 5,5 százaléka 3 székre lenne elég; bejutna a Junts 3,3 százalékkal és két képviselővel; s végül egy helyet jelentő 2,8 százalékot mértek az Animalista Pártnak. 

A GAD3/ABC május 12-i felmérése kicsit más képet mutatott, náluk a PSOE 30,3 százalékkal 20 helyet kapna, második lenne a Néppárt 18,5 százalékkal és 12 hellyel, 16,6 százalékkal a Ciudadanos lenne a harmadik 10 hellyel, Podemosék 11,4 százalékkal hét széket kapnának; a Vox 7,8 százalékkal ötöt, az AR 5 százalékkal hármat, a Junts 3 százalékkal egyet, s a CEUS 1,6 százalékkal úgyszintén egyet. 

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés