Húsvéti levél Sargentininek

„Judith Sargentini: ön a jelentéktelenség, a becstelenség, az üresség mesterműve. És tudja, az a legszánalmasabb ebben az egészben, hogy mindez nem Lucifer alkotása. Az ördög ennél igényesebb, ennél sokkal jobb az ízlése. Ez az ócska, semmi ember életműve. A tehetségtelen szatócsinas vizesnyolcasai a lélekkufárok, zugárusok sötét, dohszagú boltja előtt.

Ez ön, Judith Sargentini. És ez az ön világa.

(...)

Ön el sem tudja képzelni, mennyire belénk égett már mindez. És ha ön képes egyáltalán bármit is felfogni a világból a genderfluid kocsonyás közegén és az úgynevezett liberalizmus sötét, esztelen és elviselhetetlen diktatúráján kívül bármit is, akkor azt kell felfognia, hogy mi, itt Közép-Európában, a mindig kitagadott, kiröhögött, odadobott, meggyalázott, lenézett és lesajnált Közép-Európában, mi minderre mindig ezt feleltük:

»Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni.«

És ezt a hatalmasoknak feleltük. Oszmánnak, Habsburgnak, szovjetnek – s ezek olykor azért elő tudtak kaparni némi rokonságot legalább az ördöggel. S mi mégis ezt feleltük, a Hegedűs hadnagyokat meg felkötöttük, Arany Jánosunk pedig megírta Ferenc Jóskának A walesi bárdokat.”