Mi van a híres Piketty könyvben?

2014. június 30. 12:07

Pogátsa Zoltán
Pogátsa Zoltán blogja
Az USA-ban és Nyugat-Európában hónapok óta egy fiatal francia közgazdász könyve tartja izgalomban a közvéleményt.

Piketty a nyugati világ adatain bemutatja, hogy a társadalom felső rétegeinek vagyona az 1700-as évektől az első világháborúig növekvőben van. Ekkora eléri az éves össztermék hétszeresét Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban. A jóléti állam nélküli kapitalizmus erősen a tőketulajdonosoknak kedvez. A huszadik században aztán ez az arány csökken, egyrészt azért, mert a felhalmozott vagyont fizikailag tönkreteszik a világháborúk. Másodsorban azonban hatalmas jelentősége van a szegényeknek esélyt adó jóléti államoknak, a magas örökösödési illetéknek és a nagyon magas felső jövedelmi adó kulcsoknak! Ezek nélkül a vagyonok koncentrációja folyamatosan nőtt volna, és az örökösödésnek meghatározó jelentősége lett volna a vagyonosodásban. Olyannyira meghatározó, hogy Piketty külön nevet is ad ennek: Rastignac dilemmának nevezi Balzac Goriot apójának hősét megidézve. A dilemma lényege, hogy munkával az ember soha nem juthat a gazdagok közé. Az egyetlen nyitva álló út, ha Rastignac elvesz inkább egy gazdag örökös lányt. Piketty adatai ezt az irodalmi valóságot igazolják empirikus adatokkal, melyeknek adatbázisait ráadásul a szerző nyilvánosan hozzáférhetővé tette.

1945-75 volt tehát a kapitalizmus aranykora. Még az Egyesült Királyságban is jóléti állam volt, Németországban szociális piacgazdaság és német gazdasági csoda, Franciaországban a „dicsőséges harminc év”. A kapitalizmuson belüli jövedelmek egyenlőtlensége a világtörténelem során ekkor, a skandináv jóléti államokban érte el mindenkori mélypontját. Az európai és a távol-keleti országok gyorsabban növekedtek, mint valaha, magas volt a foglalkoztatás, magasak voltak a tőkét, a vagyont és az örökösödést terhelő adók. (Bár Piketty a demokráciáról nem ír, de hozzátehetjük, hogy ez volt a nyugati demokráciák aranykora is. A megerősödött középosztályok viruló demokráciákat működtettek.) (…)

Kedves magyar könyvkiadók! Ugye valaki fordítja már a könyvet a magyar kiadáshoz, és nem fogunk ebben is elmaradni, mint oly sok más fontos könyvben?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 18 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Piketty - mint a cikkben is szerepel - a progresszív adóztatás híve.
Nálunk (elvileg) egykulcsos szisztéma működik.
Pogátsa eddig számomra inkább kormányközeli közgazdásznak tűnt.
Most akkor hogy is van ez?

Válaszok:
gross | 2014. június 30. 12:58

Pogátsa nem kormányközeli közgazdász! Újbaloldali, részben zöld.

Mindenkinek köszönöm a kiegészítéseket.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2014. június 30. 16:08

"1945-75 volt tehát a kapitalizmus aranykora."

Pont az előzőekből következik, hogy ez nem igaz. Épp hogy a kapitalizmus gyengítése révén a szociális államnak az aranykora volt.
Viszont: ebben az időszakban a progr. adózás, a magas örökösödési illeték, és a tőkejövedelmek magas adókulcsa miatt a jövedelemeloszlás visszarendeződése indult, azaz a felső tízezer GDP-ben mért összvagyona csökkent. Tehát szintén nem fenntartható folyamat.

További kis kiegészítés:
Magyarország legnagyobb problémája
a spekulációnak automatikusan kitett államadósság.

Amelynek nagy része - elegendő magyar tőke hiányában -
külföldi pénznemben fekszik.
A kormány a csökkentés mellett
az adósság forintosítására is nagy súlyt helyez
- ezáltal a kitettségünk jelentősen csökken -
amihez viszont a pénzeszközök relatív koncentrációjára van szükség.
Azaz: középosztály létrehozására, amely képes államkötvény-vásárlásokra.
Ezért nem sarcolja a személyi jövedelemadón keresztül a közepesen, s annál jobban jövedelmet szerzőket.
Úgy gondolom: ha a külső adósságunk rendben lenne, s a magyar jövedelmek uniós szinten állnának, lenne itt további szja-kulcs, nem is egy.
Jelenleg azonban az egyik menekülési útvonal ezért is az egykulcsos.

Azon kívül, hogy a globális tőke korlátlan utat kaphatott az országhatárokon át, szerintem más nem változott.
Pontosabban: minden változás ennek a következménye.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés