Eiffel Csodaországban

Csütörtök este a koncertre sietve már a metróról leszállva vegyes érzések fogtak el: Jó lesz, biztos jó lesz, de ilyen taszító nagyságú tömeget egyetlen szabadtéri koncert miatt ritkán látni. A nagy érdeklődés nem véletlen: Booka Shade lemezeit a mainstream és a földalatti elektrót kedvelő népek egyaránt áhítattal hallgatják. A koncert kezdetéig semmiképp sem oldódhatott a feszültség, hiába játszott Biscuit Reality. A tömeg hullámokban töltötte meg a Nyugati melletti Eiffel Park minden zugát, a sörhöz jutás és színpadhoz kerülés lehetetlen logisztikai meccsnek látszott.

A fordulópontot - ahogy várható volt - a koncert kezdete hozta el. Berlin elektronikus mágusainak performanszát a Cinetrip fénylovagjai támogatták meg TREK-PORT névre hallgató fény show-jukkal. Ennek lényege, hogy a Nyugati épületét milliméterre pontosan modellezték, majd ez alapján építették fel az oda kivetített fényjáték legapróbb elemét is. Az eredmény hihetetlen és megfoghatatlan. A rengeteg speciálisan optimalizált kép közül talán a ritmusra mozgó Eiffel-mű keltette a legnagyobb ámulatot. Felháborítóan zseniális! A Booka Shade srácok azt nyújtották, amit elvártunk tőlük. A modern városi sámánok legjobb számai élő, kifogástalan előadásban.

Ez a páros nekem elsősorban a - nem tudom másképp mondani - szívhez szóló basszusokról szól, amit a dobos elképesztő játéka, és a finom effektek tesznek egyedülállóvá. Olyan zene ez, amit én nem hallgatok túl sokszor, mert elveszti varázsát, de ha meghallom akkor megszépül a világ. Az érzést kifogástalanul tolmácsolták, és ez a vetítéssel összehangolva egészen különleges belső utazást tett lehetővé. A német legenda tovább él, mi magyarok pedig büszkék lehetünk az okos szervezésre és kreatív vizuálosainkra. Időközben az ijesztő tömeg sem volt már feszült, hisz ezen a szép nyárköszöntő napon mindenki megtalálta számítását. Végül sört is szereztem, és úgy éreztem magam, mint egy vándor csodaországban. Wunderbar!