Itt az újabb orbitális Magyar Péter-i kamu – ezúttal „Brüsszel” is besegített a mutatványba

Zajlik épp az Európai Parlament plenáris ülése, természetesen Magyar Péter nélkül –

Értem én, hogy jaj már, az csak egy ígéret volt, de vajon mennyiben tiszteli a választóit az, akinek még az ingyenesen kivitelezhető és nulla veszteséggel járó ígéreteit is derogál betartania? Tart tőle, hogy esetleg nem 95, hanem mindössze 94,5 százalék javasolná neki a házi szavazáson, hogy vegye fel továbbra is munka nélkül az adófizetői euróezreket? Vagy lássuk be, ez is egy teszt csupán: rákérdez-e egyáltalán bárki is, hogy mi van ezzel, vagy tűrnek némán? Míg egy választási ígéretből bármikor simán ki lehetne hátrálni némi visszafelé mutogatással vagy Brüsszelre hivatkozással vagy a „tán inkább jöjjön újra az Orbán?” tartalmú sztenderd nyomásgyakorlással (ki rettegtet ebben az országban kit, állandó jelleggel?),

– milyen szerencse, hogy a közönség viszont nem firtat semmit. Inkább hiszi az újabb és újabb, még nagyszerűbb blöfföt, mint hogy akár csak egyet is közülük nyomon követne (az például a lehető legpraktikusabb ígéret, hogy Jockey Ewinggal mi nyolcvan évre pöccintjük fel a várható élettartamodat – aki él, az elégedett lehet, aki pedig előbb elhalálozik, az már garantáltan nem tudja számonkérni a dolgot).

Tehát zajlik a plenáris ülés, ám a jelen lévő tiszások úgymond szigorúan nem szólalhatnak fel, a Néppárttól kapott „büntetésük” miatt (nem védték meg ugyanis a néppárti Ursula von der Leyent, hanem ellógták a szavazást). Ez volt ugye az a taktikai húzás, amelyet a TISZA-vezér azzal kommentált: „Milyen érdekes, hogy a fideszes képviselők soha nem kaptak 16 év alatt ilyen büntetést. Az ok egyszerű: ők mindent megszavaztak, amit Brüsszel és a Néppárt diktált nekik”. Ez is klasszikus tesztszövegnek tűnik: mekkora vajon az a sokaság, aki Magyar Péternek még azt is elhiszi, hogy a Fidesz tizenhatodik éve a legbambább bólogató Jánosként nyomogatja az „igen” gombot migránsra, szankcióra, Ukrajnáért vállalt hitelre és az összes többi ukázra, minden létező büntetést megúszva. Miközben eleve mókás azt firtatni, hogy miért nem kaptak „ilyen” büntetést a kormánypártok:

De ha már így felmerült ez az együtt szavazósdi, kukkantsunk bele az aktuális európai parlamenti statisztikákba. Jelen állás szerint a TISZA EP-képviselői a Néppárton kívül továbbra is a Renew Europe frakció tagjaival szavaznak leginkább megegyezően: azaz leginkább Cseh Katalinék egykori képviselőcsoportjával gondolnak egyfélét. Aki nem hiszi, keressen rá; Dávid Dóra esetében például a sok-sok momentumos-féle mellé csak egy-két európai szoci fért fel a 30-40 leggyakoribb szavazategyezés listájára (tudom, a rendszer mutatja az exfideszes Győrffy Balázst is, ám az statisztikai torzítás, mivel ő csak az alakuló ülésen vett részt, érdemi szavazásokon már nem).

S a közönségnek szeme se rebben: független-objektívék is szó nélkül leközlik (megafonként kihangosítják) a TISZA-vezér arcpirító szövegét, nem vállalva annak kockázatát, hogy utánaküldjenek némi tényellenőrzést (még a végén bekommentelne nekik a „politikus” egy bohócfejet!)

Ha lekérjük a magyar EP-képviselőkre vonatkozó adatokat, kiderül: a Fidesz képviselői a mostani európai parlamenti ciklusban eddig átlagosan a szavazások 78 százalékában nyomtak valamilyen gombot, míg a tiszások a szavazások felét kihagyták (Magyar Péter 22, de Tarr „Most Nem Szabad Róla Beszélni” Zoltán is csupán 43 százalékos szavazási arányt tud felmutatni, ezzel szemben Dömötör Csaba és Borvendég Zsuzsanna például 91-92 százalékban kinyilvánítja meggyőződését). Eddig a tiszásokat senki nem korlátozta a beszédben – ehhez képest ők 2024 nyara óta fejenként átlagosan 22 alkalommal szólaltak fel (Magyar Péter feleennyiszer, utoljára tavaly július 10-én),

Gál Kinga például egyik január 20-i plenáris vita során kijelentette: „Ha mások nem merik kimondani, a patrióták majd megteszik. Továbbra sem engedjük, hogy a magyarok pénzét Ukrajnába küldjék és az unokáinkat is eladósítsák a felelőtlen hitelekkel”.

Nem cél a sztahanovizmus, persze – de mintha a TISZA-vezér az EP-jelölti vitában hangsúlyosan azzal kampányolt volna negatíve, hogy Deutsch Tamásnak mennyire „rosszak” a statisztikái. „A szavazások 33 százalékán” nem vett részt – rótta fel Deutschnak az állítólagosan 67 százalékos (a Telex szerint valójában 80,10 százalékos) jelenlétet 2024 májusában az az ember, aki 2024 júniusa óta a szavazások 39 százalékán volt fizikailag jelen az ülésteremben vagy hiányzott igazoltan, szemben Deutsch Tamás 78 százalékos jelenlétével. Azzal a további különbséggel, hogy

És Magyar azon fogadalmához képest, hogy „a TISZA Párt képviselői bizonyosan be fognak járni a munkahelyükre, és Önöket fogják képviselni”.

Ha valaki egy választás után nemhogy elkövette, de szó nélkül Bicskéig meghosszabbította azt, amivel a kampányban ellenfelét vádolta, abból mire következtethetünk nagyobb bizonyossággal: arra-e, hogy ilyesfélét többé soha nem tenne, vagy netán arra, hogy a legközelebbi választás után, húsbavágóbb kérdésekben már egyenesen rutinszerűen menne ugyanígy szembe a kampány során elmondottakkal? Márpedig nehéz nem látni:

a Cambridge-ben tanult Dávid Dóra pedig a fakockáival fotózkodik.

Az Európai Parlamentben a képviselők szavazataikhoz indokolást fűzhetnek; az írásbelieket közzéteszik az adott képviselő oldalán, így ott mindenki feketén-fehéren láthatja, mit gondol például Dömötör Csaba vagy pártja a drónok hadviselésben betöltött szerepéről, a technológiai szuverenitásról, az abortusz szabályozásáról, az orosz gázimport kivezetéséről, vagy akár a Jordániával való tudományos-technológiai együttműködésről. Fideszes képviselők akár 50-60 ilyen szöveget is benyújtottak már, megindokolva, hogy konkrétan miért vagy miért nem támogattak valamely javaslatot – bár ebben a ciklusban eddig a magyar csúcstartó a dékás Molnár Csaba, 155 szavazatindokolással (legutóbb a Mercosur-egyezménnyel kapcsolatban részletezte meglátásait).

Taktikai okokból úgy szavaznak Ukrajnáról, ahogy – de egyikük se tesz gesztust táboruk ukránzászlós profilképes része felé, hozzáfűzve „nem” szavazatához egy diplomatikus lábjegyzetet. Nem az volt az ígéret, hogy e szavazóik is képviselve lesznek?

Pláne, mivel az eltiltás is csak olyan eltiltáska: amikor Tarr Zoltán és Dávid Dóra a határon túli magyarok lánglelkű védelmezőjeként tetszeleghet, akkor arra az időre természetesen felmentést kapnak az oly szigorú büntetés alól. De addig is, amíg ilyen durván büntetve vannak: egyéni állásfoglalási indítványt is bármikor előterjeszthetnének az EU tevékenységi körébe tartozó ügyekben; ha ezeket az EP elfogadhatónak nyilvánítja, az illetékes bizottság elé utalják.

Tán nincs nekik saját elképzelésük, amelyet ilyen formában a köz elé vinnének? Most, hogy vezérük szerint ki se nyithatják a szájukat, az egyéni állásfoglalási indítványok különösen remek lehetőséget biztosítanának arra, hogy világos szavakkal és aláírásukkal demonstrálják egyes ügyek iránti tényleges, szilárd elkötelezettségüket.

***

(Nyitókép: Hatlaczki Balázs / Magyar Nemzet)

***