Fleck szintet lépett.
„A szabad véleménynyilvánítást nem védheti meg néhány ember; azt egy egész társadalomnak kell megtennie” – mondta David Harsanyi magyar származású amerikai újságíró.
Erről van szó. Azért fontos ezt leszögeznünk, mert
Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE tanára most azzal az agymenéssel állt elő, hogy Magyarország folyamatos választási csalásban él, amelynek része a média is.
Kapcsolódó vélemény
Fleck Zoltán a demokrácia alapjait, a választásokat képtelen tudomásul venni, annak fényében pedig különösen, hogy ezeken rendszerint a Fidesz győz. Méghozzá kétharmaddal, ami egyet jelent azzal, hogy minden jogi lehetősége megvan arra, hogy úgy alakítsa a társadalmi, gazdasági, politikai viszonyokat, ahogy az a választók, a rá szavazók akaratának a legjobban megfelel.
Ez így törvényes, ez így jogállami, ez így legitim.
Másképpen egyszerűen jogállamban nem lehet. Ezt az emberek tudomásul is veszik. Nyilván a vesztesek kevésbé örülnek neki, de azért nem lázadnak föl ellene, nem szítanak akár polgárháborút – ahogy azt már Charles Gati még 2012-ben kilátásba helyezte a második Orbán-kormány megbuktatására –, mert tiszteletben tartják a rendet. És a biztonság, a köznyugalom a balosok, az ellenzéki érzelműek számára is sokkal nagyobb érték, mint a politikai hatalom erőszakos, ideig-óráig tartó megragadása.
Persze, vannak ilyen Fleck típusú okostojások, Bárándykkal, Vörös Imrékkel, Lengyel Lászlókkal feldíszítve, akik nem nyugszanak bele a törvényes állapotba.
Leginkább abba nem, hogy a többség mindig kinyilványítja, hogy neki ez a jó, neki Orbán kell, ezért a jogot megerőszakoló okoskodásaival folyamatosan feszültséget akar kelteni az országban. Reménykedve, hogy az ellenzéki összefogás legalább egy nyomorult kis feles győzelmet ki tud izzadni magából, és aztán ők, a nagy jogászok lépnek színpadra és bemutatják, hogyan kell egy akár plusz egy fős többséggel is úgy csinálni, mintha túlléptek volna a kétharmadon.
2022-ben az Alaptörvényt akarták kukába dobni, és a nekik megfelelőt a helyébe tenni. Most már Fleck szintet lépett. A Klubrádióban azt merte mondani:
„Ebben a rendszerben semmilyen szabály nem érvényes, bármit felül lehet írni. Az Alaptörvényt is egyik napról a másikra át lehet írni, vagy teljesen új dolgokat lehet beleírni. (…) A hatalom folyamatos választási csalásban van.”
És még egy idézet: „Ezt szolgálta már az Alaptörvény is, hogyan lehet monopolizálni a hatalmat, felszámolni a parlamentarizmust, kormányzati túlsúlyt létrehozni, és megakadályozni az ellenzéket abban, hogy hangja legyen.”
Fleck elfelejtette, hogy éppen választásra készülünk. S ha nem volna éles a verseny,
ha nem működne a pluralizmus kristálytisztán Magyarországon, akkor Brüsszel nem küldene a kormány ellen marionettcsapatokat Magyar Péter vezetésével.
Bár a háttérben mindent elkövetnek, hogy Orbánt törvénytelenül elmozdítsák a helyéről, a választást ennek ellenére nem hagyják figyelmen kívül. Tudják, hogy Magyarországon nagyon is jól működik a klasszikus demokrácia. A többség győz.
Nem úgy, mint a liberális nyugati államokban, hogy csak az nem alakíthat kormányt, aki megnyeri a választásokat. Ami valójában liberális diktatúra.
És hogy Orbán megakadályozná az ellenzéket abban, hogy hangja legyen? Érdekes. Nézzük a számokat. A „Sajtószabadság Magyarországon 2024” című jelentés kimutatja, hogy a 2010-es kormányváltás óta a kormánykritikus médiumok száma megduplázódott 2024-re: 36-ról 61-re növekedett. A figyelemre méltó új belépők közé tartoznak a közösségimédia-platformok, mint például a YouTube-csatornák, amelyek gyakran jelentős külföldi finanszírozásban részesülnek.
Az ellenzéki médiakiadók folyamatosan nyereségesek voltak, 2023-ban összesen körülbelül 4 milliárd forint adózott nyereséget könyveltek el. A külföldi finanszírozás azonban jelentősen hozzájárul ezen médiumok jövedelmezőségéhez. Flecknek is érdekes lehet, hogy enyhén előnyben részesülnek a kormánykritikus médiaforrások: ezeket a lakosság 71 százaléka (5,6 millió), míg a kormánypárti médiát 64 százalék (5,1 millió) követi.
Vaclav Smil könyvékek címe szerint A számok nem hazudnak. Csak Fleck Zoltán mondja azt, hogy de. Mivel azt állítja, hogy a hatalom folyamatos csalásban él. Nem él csalásban, sőt.
Csak van, aki nem képes lenyelni, hogy a többségnek Orbán politikája tetszik, ezt támogatja, rá fog szavazni áprilisban is.
Fleck pedig kétségbeesésében, merthogy nem tud ezen változtatni, csalással hergel.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mindenesetre érdekes világ jön, ha a Tisza nyer, hiszen képviselőik nem formálhatnak önállóan véleményt. Hogyan fognak felszólalni napirend előtt, hogyan interpellálnak? Ungváry Zsolt írása.
(Fotó: Hegedüs Róbert MTI / MTVA)
Ezt is ajánljuk a témában
Leírják, hogy közösségük nem tűri a nőgyalázást, majd tág teret engednek a nőgyalázásnak. Konkrétan, a szemünk előtt.
Ezt is ajánljuk a témában
„Sose volt még ilyen drágaság, mint idén” – állítja a TISZA; „barátságosabb összegből kijön a bevásárlás, mint tavaly” – írja ugyanakkor a HVG. Kinek van igaza? Francesca Rivafinoli írása.
***
A Tisza által beígért áfacsökkentés 150 milliárd forintos mínuszt jelentene a költségvetésnek.
Túl korán örült a Fidesz, a bábjai és a hazánkat szétrabló milliárdos oligarchák.
Tulajdonosi-résztulajdonosi felelősségből Mészárosnak lehetne tennivalója. De ők nem így gondolják. Pénz nem jön, lapok sokaságát csukják be.
A köztársasági elnök négy kérdést tett fel a bíráknak.
A jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók a törvénytelenség oldalára állnak, amikor elfogadják és bátorítják Magyarország miniszterelnökét az ország (nem a NER!) vezető közjogi tisztviselőinek leváltására.
Az ELTE jogtudósa bírálta azt a 42 kollégáját, akik nyílt levélben amellett érveltek, hogy a jelenlegi közjogi tisztségviselőket kétharmados parlamenti többséggel lehessen leváltani.
Nem meglepő módon a nyílt levél aláírói között van Fleck Zoltán jogszociológus is, aki a választás előtt arról elmélkedett, hogyan „zsarolhatná” a győztes párt a köztársasági elnököt annak érdekében, hogy lemondjon.
Tardos Gergely pályafutása során a makrogazdasági elemzés, előrejelzés, a monetáris és a fiskális politika, a kötvény- és devizapiacok területén vált szakértővé – írta Kármán András.
A több mint tíz párt versengése ellenére az izraeliek ősszel két lehetőség között választhatnak: Netanjahuval vagy nélküle.
