Fleck Zoltán a demokrácia alapjait, a választásokat képtelen tudomásul venni, annak fényében pedig különösen, hogy ezeken rendszerint a Fidesz győz. Méghozzá kétharmaddal, ami egyet jelent azzal, hogy minden jogi lehetősége megvan arra, hogy úgy alakítsa a társadalmi, gazdasági, politikai viszonyokat, ahogy az a választók, a rá szavazók akaratának a legjobban megfelel.
Ez így törvényes, ez így jogállami, ez így legitim.
Másképpen egyszerűen jogállamban nem lehet. Ezt az emberek tudomásul is veszik. Nyilván a vesztesek kevésbé örülnek neki, de azért nem lázadnak föl ellene, nem szítanak akár polgárháborút – ahogy azt már Charles Gati még 2012-ben kilátásba helyezte a második Orbán-kormány megbuktatására –, mert tiszteletben tartják a rendet. És a biztonság, a köznyugalom a balosok, az ellenzéki érzelműek számára is sokkal nagyobb érték, mint a politikai hatalom erőszakos, ideig-óráig tartó megragadása.
Persze, vannak ilyen Fleck típusú okostojások, Bárándykkal, Vörös Imrékkel, Lengyel Lászlókkal feldíszítve, akik nem nyugszanak bele a törvényes állapotba.
Leginkább abba nem, hogy a többség mindig kinyilványítja, hogy neki ez a jó, neki Orbán kell, ezért a jogot megerőszakoló okoskodásaival folyamatosan feszültséget akar kelteni az országban. Reménykedve, hogy az ellenzéki összefogás legalább egy nyomorult kis feles győzelmet ki tud izzadni magából, és aztán ők, a nagy jogászok lépnek színpadra és bemutatják, hogyan kell egy akár plusz egy fős többséggel is úgy csinálni, mintha túlléptek volna a kétharmadon.