Bánt, amit a médiában tesznek az egészségüggyel – Kőnig doki a Mandinernek

Lentulai Krisztián és Szalai Laura interjúja a Mandiner-hetilapban

A magyar társadalom szinte szerelmes az orvosokba, elég csak Brinkmann professzorra, Ross doktorra vagy éppen House doktorra gondolni. Melyik karakter áll önhöz a legközelebb? 
Beletalált, ugyanis abban, hogy orvos lettem, óriási szerepe volt az akkoriban a tévében futó A klinika sebészének, Brinkmann professzornak. Négyéves voltam, és a sebészprofesszor hatására eldöntöttem, hogy én is ezt a szakmát választom. Kétségtelen, hogy a Vészhelyzetből Ross doktort szintén szerettem, felnőtt fejjel pedig szórakoztatónak találtam House doktor logikai megoldásait és szakmai kreativitását is. 

Mi kell ahhoz, hogy négyévesen megfogalmazódjon egy gyerekben: ezt a szakmát akarja választani? 
Azt azért tudni kell, hogy orvoscsaládból származom, szóval amikor bejelentettem, hogy én is sebész leszek, senki nem akart lebeszélni róla, biztosítottak a támogatásukról. Az a fajta útkeresés tehát, ami a tiniknél jellemző, nekem kimaradt. Egyetlen megingásom volt az érettségi előtt másfél-két évvel: kitaláltam, hogy inkább az informatika irányába fogok menni – kocka voltam. Édesanyámék minden ötletemet komolyan vették, ennek megfelelően kaptam egy csomó könyvet, hogy mi kell majd a felvételihez, mit kell majd megtanulnom az egyetemen s a többi. Párat aludtam rá, aztán eldöntöttem, hogy mégiscsak maradok az orvosinál.