Bolsevista kultúrpokol, avagy piszkítunk-e oda, ahonnan enni kapunk – válasz Egri Viktornak

Messzemenőkig személyeskedő beszélgetés zajlott le a Spirit FM hétfői műsorában, ahol Egri Viktor, Boros Tamás és Nagy József tárgyalta ki a nemrég lapunkban megjelent egyik publicisztikát, amit éppenséggel én írtam. Ha valaki nem olvasta volna: a történet lényege, hogy Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró egy „fuck NER”, azaz „bassza meg a NER” feliratú pólóban ment el az államilag támogatott Hunyadi sorozat díszbemutatójára, ahol a legfőbb közjogi méltóságok is jelen voltak.

Na mármost a 3 dühös ember olyanokat mondott a Spirit FM műsorában, hogy gyorsan lett egy negyedik: én, akit megszólítottak Ungváry Zsolt kollégám mellett. Többek között azért köszörülték a nyelvüket rajtunk, mert kritizálni mertük Ruttkay tettét, röpködtek is pillanatok alatt a dörgedelmes jelzők: 

De lássuk a tényeket, mert a rádióadásban Egri Viktoréknak erre nem sikerült kitérniük: mit kritizáltam én? Azt, hogy Ruttkay elvállal egy munkát a 16 milliárd forint közpénzzel támogatott Hunyadi-projektben, majd a felvett pénzért cserébe pedig Ruttkay a díszbemutatón felmegy egy „Fuck NER” pólóban a színpadra. 

Be lehet szólni, kritizálni, el lehet küldeni egyesével a politikusokat pártállástól függetlenül melegebb éghajlatra, de a magára valamit is adó kultúrlény egy dolgot tartson már be: 

És még egyszer, csak hogy tisztázzuk, ne legyen félreértés: lehet szidni bármit, lehet elküldeni bárkit az édesanyja keservébe, de hogy néz az ki, hogy kapunk egy munkát, megfizetik, elmegyünk a díszbemutatóra, majd primkó módon beszólunk? 

Nem háborodhatunk fel ezen a stíluson? Nem mondhatja el Ungváry Zsolt vagy Bokor Gábor a véleményét, ha szerintünk ez nem helyénvaló? Egri Viktor szerint ez bolsevik kultúrpokol:

Egri Viktor figyelmébe javaslom: amit állít, egyszerűen hazugság. Nem azt mondtam, hogy nem lehet más a véleménye. De sem a piaci, sem a közszférában nem fér bele, hogy csak úgy brahiból, önérzetességből belerúgunk a kenyéradóba. Én sem dolgoznék olyannal együtt, aki engem szapul 0-24-ben, még szerencse, hogy nem vagyok vállalkozó. 

Egri Viktor ezek után minden erejével próbálja bebizonyítani, hogy Ungváry és jómagam lebuktattuk magunkat: mi nem is újságírók vagyunk, hanem propagandisták (istenem, milyen baromi unalmas toposz ez már sok-sok éve…). 

„Saját magukról ezek az újságírónak nevezett emberek elárulják, hogy ők propagandisták. Mert ők állami fenntartású cégeknél dolgoznak, az állam fizeti a fizetésüket, tehát ők azért nem mondanak rosszat a NER-ről, mert onnan kapják a pénzt, tehát propagandisták” – szólt a világmegváltó gondolatmenet. 

Amellett, hogy még megvárnám, míg Egri Viktor bizniszegyháznak nevezi a Hit Gyülekezetét, azért megállnék egy szóra: Egri bizonyára elfelejti, hogy pont én voltam az, aki azt mondta nemrég, hogy ha valaki szerint minden a legnagyobb rendben van a hazai közoktatásban és egészségügyben vagy a MÁV-nál, az vagy vak, vagy hülye, amellett unikális módon ott a Mandineren egy állandó szemlerovat, ahova nézet és pártállástól függetlenül szemlézzük közéleti szereplők gondolatait. 

Vagy ott van Kohán Mátyás kollégám, aki egy publicisztikában érvelt amellett, hogy nem ért egyet a diákok iskolai okostelefon-elvételével, ilyet írhatna egy virtigli propagandista? 

De hogy még csavarjak egyet a dolgon: pont Egri Viktor az, aki propagandistázik? Hát ki is volt az, aki csak azért akart kitiltani egy személyt a műsorából, mert az helyretett egy hozzá politikailag közelebb állót?

Attól, hogy nem értünk valamiben egyet (és ezzel az ég egy adta világon semmi baj nincs), nem kell egyből propagandistázni, nincs itt semmiféle „bolsevista kultúrpokol”, maximum a ti fejetekben. 

Megyek, hozom a popcornt, hátha meghallom Egri Viktort, amint teli torokból, a nagy függetlenség jegyében, az ATV-t és a Spirit FM-et szidja. Jó adás lesz! 

***

Nyitókép: Képernyőmentés