Orbán mint „felcsúti Kadirov”, „röpködnek a buzizós poénok”, „lagymatag taps” – parádésra sikerült a 444 közvetítése a Békemenetről

(Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd)

Hiába kérdőjelezi meg a külföldről finanszírozott hazai baloldal, hasztalan mond mást a nyugati világ egy része: a béke szeretete ma is magától értetődő érték. 

Bárki bármit mond, a Békemenet egyik világos üzenete ez volt.

A szervezőknek pedig csak gratulálni lehet, hisz

A kérdés az, hogy mikor veszik észre ezt a békevágyat a brüsszeli elefántcsonttornyokban? Mikor kérdezik meg végre Európa lakosságát is a háborúban való részvételről?

A kormányellenes sajtó hozta a kötelezőt

Soha nem látott sokaság állt ki Budapesten a béke, a Fidesz és az Orbán-kormány politikája mellett. Nem is érdemes a számháborúba belemenni. Ahogy a külföldről finanszírozott kormányellenes sajtó menetrend szerint érkező gúnyolódása sem ér annyit, hogy hosszan foglalkozzunk vele. 

Csupán hozták a szokásos formájukat:

A 444 viszont nem bírta ki, és ismét túltolta a biciklit: Pataky Attilán gúnyolódott, majd Orbán Viktort „felcsúti Kadirovnak” nevezte, később a miniszterelnök lányával foglalkozott, legvégül a színpadon fellépő gyermekekbe is belerúgott egy jókorát. Mintha ültek volna a szerkesztőségben és azon agyaltak volna egész este, hogy miként lehet elterelni az olvasók figyelmét a lényegről.

Nincs már sok a választásokig... 

A baloldal nem tud mit kezdeni a béke üzenetével

Annál érdekesebb volt az ellenzék reakciója. Donáth Anna, Dobrev Klára és Magyar Péter is azzal vádolta meg Orbán Viktort, hogy igazából ő az egyedüli háborúpárti politikus Magyarországon. Ezzel az „aki mondja másnak, az mondja magának” taktikával már Márki-Zay Péter is próbálkozott 2022-ben, bele is bukott rendesen.

Az izgalomfaktor inkább abban van, hogy miközben a szavak szintjén egymást csépelik a baloldalon, addig minden kormányellenes mondatuk ugyanabból a kottából való.

a megszerezhető pozíciók szűkössége miatt mégis ütik-vágják a másikat.

De van más is! Kicsit hasonlít ahhoz a mai helyzet, mint amikor a balos kórus azt kiabálta, hogy az illegális migráció csupán álprobléma… Vagy mikor azt harsogták, hogy Magyarországon senki sem akarja, hogy az LMBTQ-propaganda beszivárogjon az iskolákba. Aztán mégis Orbán Viktornak lett igaza:

Kár is tagadni! Ezekben a kérdésekben Orbánnak lett igaza. Csak remélni tudjuk, hogy a béke kérdésében is csak idő kérdése az, hogy megváltozzon az uniós bürokraták és az amerikanizálódott nyugat-európaiak véleménye – ezzel együtt persze a hazai baloldal szolgaian másoló álláspontja is.

Mi a jobboldal sikerének titka?

A politika küldetés nélkül értelmetlen, hit hiányában céltalanná válik, s ha nincs szenvedély, akkor minden jobbító szándék hiábavaló. A magyar jobboldal mostani küldetése – bármennyire is evidenciának hangzik – a béke;

A hit viszont bonyolultabb kérdés, hisz a hit túlmutat az emberen. A hitnek olyan értékekre van szüksége, amelyek az egyén felett állnak, azaz függetlenek az evilági léttől. Forrásuk a közöség, vagy a múlt, meg persze az Isten. S ezen a ponton ragadhatjuk meg a valódi különbséget!

Ez a titka annak, hogy a Fidesz 2006 óta minden választást megnyert. Mindig van közös cél, közös küldetés és hit – szemben az ellenzéki oldalon folyó vircsafttal.

Ez pedig komoly hiány. Elég súlyos ahhoz, hogy ne tudjanak valódi alternatívát felmutatni.  

Ha megnézzük a Gyurcsány-féle fórumokat, belehallgatunk Donáth Anna mondandójába vagy az éppen ügyeletes „megváltó” (profánabb kifejezéssel élve: kormánybuktató és ellenzékváltó) Magyar Péter szavaira vetjük vigyázó szemeinket, akkor csak azt halljuk és látjuk, ami szerintük rossz, vagy amit el kell hallgattatni, törölni, pusztítani.  

Ezért ártanak az országnak Brüsszelben, ezért árulkodnak és vádaskodnak minden létező fórumon. De ez az oka annak is, hogy 2006 óta minden választást elvesztettek, és valójában kudarcra vannak ítélve most is.

Európa jövőjéről is szavazunk

Európa mélypontra került, aminek egyik jól látható tünete, hogy már nincsennek közös evidenciák. Nem magától értetődő például az, hogy a béke jó, a háború rossz, ahogy az sem, hogy az emberek biztonságban akarnak élni. Tiszta őrültekháza!

Mégis komolyan felmerül a lehetőség. Ha Nyugatra tekintünk, vagy ha az uniós intézményeket vesszük górcső alá, akkor azt az egyre növekvő háborús pszichózis látjuk, amely oly sokszor vezetett már tragédiákhoz. Ha valamit meg lehet tanulni a 20. század nagy világégéseiből, akkor az mindenképpen tudnunk kellene, hogy

A szombati Békemenet erre hívja fel a figyelmet. Ezt próbálja beleordítani a nagyvilágba. De az előttünk álló választások legnagyobb tétje is ez: háború vagy béke. Építkezés vagy rombolás. Gyarapodás vagy pusztulás.

Amikor szavazni fogunk, akkor erről is döntünk majd.

A béke megkérdőjelezhetetlen érték kell hogy legyen  

Rugaszkodjunk el egy pillanatra a jelenvaló múló pillanatától és mindjárt meg is látjuk az igazságot!

Ma olyan világban élünk, ahol ki kell mondani ezeket az evidenciákat. Ahol a magától értetődő dolgokat meg kell magyaráznunk.

Orbán Viktor az a politikus, aki nem rest kimondani azt, hogy a béke a lehető legjobb dolog, ami az evilági létben az embernek megadatik.

Evidens, de az amerikanizálódott Nyugaton mégsem elfogadott álláspont ez, ráadásul kiközösítés jár érte. Ez ellen pedig egyetlen demokratikus ellenszer van csupán: a nép hangja.

Még mindig jobb egy hamis bélyeggel a homlokunkon békében és biztonságban élni, mint mindenféle lázálomtól gyötörve háborúban magányosan szenvedni.

Szenvedély, hit és küldetés. Béke és biztonság. Stabilitás. Hazaszeretet. Ha ezekből építkezünk, ha ezeket az értékeket tartjuk fontosnak, akkor

Ezt a küldetést hangsúlyozta Orbán Viktor. Erről a közös hitről szólt a Békemenet.