Vágyvezérelt kutatások balról

Nyitókép forrása: Alapjogokért Központ

Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Sándor Mária, Vona Gábor, Karácsony Gergely, Márki-Zay majd Magyar Péter – ők az egykori és jelenlegi magyar ellenzéki politika színe-java, akikben több közös van, mint gondolnánk. A felsorolt szereplők mind voltak már a kikiáltott megmentői, messiásai a hazai baloldalnak, akikről legalább egy ellenzéki közvélemény-kutató megpróbálta bebizonyítani, hogy le tudja és le is fogja győzni a Fideszt. Nem hiszik? Íme néhány példa: „Mesterházy az Ipsosnál megelőzte, a Mediánnál beérte Orbán népszerűségét”, „Bajnai Gordon népszerűsége folyamatosan növekszik, Orbán Viktort is megelőzi”, Sándor Mária a „leghitelesebb” civil, Vona Gábor pártja a Fidesz „elsőszámú kihívója”, Karácsony Gergely „a bizonytalanok megszólítására és Orbán Viktor legyőzésére legalkalmasabb”, Márki-Zay Péter „kedveltsége magasabb, mint Orbán Viktoré”. 

– mondhatnánk, hozzátéve: ezek a kutatások akár ócska manipulációs kísérletek is lehettek, mert a valósághoz sok közük nem volt. Hiszen kinek sikerült a felsorolt, közvélemény-kutatásokban vezető ellenzéki jelöltek közül győzelmet aratnia egy választáson 2010 után? Bizony, egyiküknek sem, de a kétharmados jobboldali országgyűlési diadalokhoz mind hathatósan hozzájárultak. Miért fontos mindez? Azért, mert ezek a kutatások sem a köz, sem a szakma érdekeit nem szolgálták, ellenben növelték a felmérések készítőivel szembeni bizalmatlanságot generális értelemben is. Fő funkciójuk egyrészről a reményárulás volt, másrészről pedig a jobboldali politikai tábor elbizonytalanítása. Azt tartja a mondás, hogy kétszer nem léphettek volna ugyanabba a folyóba. Magyar Péter színrelépésével azonban beigazolódott, hogy hétszer is lehetséges ez, csak akarni kell: ezen a héten a Závecz Research, azt megelőzően a Medián bizonygatta, hogy vezet a Tisza, bár pechükre a Publicus is véletlenül erre a megállapításra jutott, ami a történelmi előzmények ismeretében inkább baljós előjel.

2010 és 2022 között is ez volt a helyzet: a baloldali think tank hálózat bizakodott, már-már előre elkezdte leosztani az ellenzéki összefogás győzelmét vizionáló kutatások hatására azokat a portfóliókat, amelyeket kiszemeltek maguknak. A pontos közvélemény-kutatásairól kevésbé ismert, a legutóbbi országgyűlési választások előtt fej-fej melletti ellenzéki és kormánypárti támogatottságot tippelő egyik ilyen kutatócég, óriási tévedése ellenére azóta is vígan ontja magából az adatokat, vidám pillanatokat okozva ezzel magyarok sokaságának. Kétharmados győzelem ide, kevésbé pontos kutatások oda, 2024-ben egy teljesen más helyzet állt elő: új politikai párttal és egy „onemanshow”-val „gazdagodott” a magyar közélet. A Tisza Párt és Magyar Péter gyorsan beilleszkedett a baloldali atmoszférába, botrányt botrányra halmoz, politikai céljai érdekében feladta a saját családját, verbálisan bántalmazott sokmillió magyar szavazót, agyhalottnak és Soros-ügynöknek nevezte párttásait, betagozódott az EPP-be, és zokszó nélkül végignézte, ahogy Manfred Weber koalíciót kötött az EP másik két, háborút támogató baloldali frakciójával. Azonban nemcsak Magyar találta meg a helyét egy szempillantás alatt, de a baloldali megmondóemberek és közvélemény-kutatók is hasonló sebességgel szerettek bele. 

A 2024-es EP-választás előtt még óvatosak, visszafogottak voltak és reális eredményeket közöltek, mert akkor tudta mindenki, hogy a szakma becsületét meg kell védeni. Sajnálatos, de úgy látszik, hogy vannak, akik egy jó mérésért cserébe száz kevésbé hihető, de a közvélemény manipulálására alkalmas kutatást is bevállalnak. Most azonban egy okból közölnek a megbízható közvélemény-kutatókéval teljesen ellentétes adatokat: azt akarják elérni, hogy egy baloldali gyűjtőpárt épüljön fel 2026-ra. Nem Magyar Péter az érdekes, hanem az, amit már Gyurcsány Ferenc is papírra vetett 2014-ben: egységes és egyedüli ellenzéki alternatívát faragnak, a kisebb baloldali pártok szavazóbázisának leértékelésével, a Tisza felértékelése révén.

A tengerentúli példák azonban őket is óvatosságra kell hogy sarkallják. Az amerikai elnökválasztás miatt a közvélemény-kutatások pontosságát vizsgáló közérdeklődés érezhetően nőtt. Izzadtak is november 4-én azok, akik a csatatérállamokban hibahatáron túli Harris-vezetést mértek közvetlenül a választás napja előtt. Sőt, volt, akinek a kutatói karrierjébe került az, hogy félrevezette a közvéleményt ilyen vagy olyan okokból. A magyar sajtó is megírta, hogy Ann Selzer – egyébként inkább demokratákhoz közelálló kutató – Iowa államban akkora pofonba szaladt bele, ami után be is jelentette visszavonulását. Az USA egyik top közvélemény-kutatójaként hivatkozott Selzer az iowai Des Moines Register számára készített kutatásában 3 százalékpontos előnyt mért Kamala Harris javára Donald Trumppal szemben. A végeredmény? A választók 56 százaléka Trumpra, 43 százalékuk pedig Harris-re szavazott. Ebből is látszik, hogy Selzer inkább politikai meggyőződésének adhatott hangot, és a helyi választói viselkedést akarta befolyásolni, mintsem valós adatokat közölni.

Hasonló folyamat indult el Magyarországon. Az EP-választást követően – ahol a Fidesz-KDNP a leadott szavazatok 45 százalékát szerezte meg – elkezdtek megjelenni olyan felmérések, amik az addig 12-15 százalékpontos lemaradásban lévő Tisza Pártot minden ok nélkül közvetlenül a kormánypártok társadalmi támogatottsági adatai közelébe pozícionálták. Sőt, az utóbbi 1 hónapban több olyan felmérés is megjelent, amelyek először hibahatáron belüli, majd a fölötti elsőséget regisztráltak Magyar Péteréknek. Az eltúlzott reményárulást a baloldali kutatók is megérezték: az adatok publikálása után hirtelen fontosnak tartották azt, hogy felhívják a figyelmet az eltérő bázisokon mért eredményekre, a jobboldali szimpatizánsok kisebb aktivitására és számos olyan tényezőre, amelyek együttes hatására hirtelen fordult a kocka, legalábbis náluk.
Miért emlékeztet bennünket mindez a korábbi kísérletekre? Elsőként azért, mert a 2026-os országgyűlési választástól több mint 16 hónapnyi távolságra vagyunk, így most „tét nélkül” lehet publikálni bármit, maximum az egyes kutatócégek egymásnak ellentmondó adatai okoznak némi kellemetlenséget a közvélemény számára.

Másodsorban a politika percepciós verseny is, így azok, akik a sokak szerint túlzsúfolt balliberális pártstruktúrát akarják leredukálni 1 releváns szereplőre, most komolyabb kockázat nélkül tudnak támadásba lendülni. Harmadrészt, azt sem szabad elfelejteni, hogy a sajtóhírek szerint ezúttal intézményesített együttműködés keretein belül dolgoznak össze – egyébként titokban – a baloldali kutatócégek. Negyedrészt, azért sem elképzelhetetlen a tudatos manipuláció, mert a közvélemény-kutatások sokszínűsége itthon is bőven ad teret az eltérő értelmezési lehetőségekre, magyarán arra, hogy mindig legyen mivel takaróznia azoknak, akik pontatlanul mérnek. A 12 kutatócég eltérő módszertannal (online, személyes, telefonos), eltérő mintanagysággal (1000-4000 fős) és eltérő bázison szokta a pártpreferencia adatait közölni. Amennyiben mindehhez hozzátesszük, hogy a mintavételi hibahatár és az adatfelvétel ideje sem kifejezetten ismert közfogalmak, úgy máris láthatóvá válik, hogy akik manipulációra adják a fejüket, országos listás választás hiányában „bármit” megúszhatnak. 

Pont ezért sem meglepő, hogy a tégláról téglára építkező Tisza Párt nem méretteti meg magát a jövő év elején esedékes időközi választáson, hiába „vezet” a baloldali felmérésekben. Éppen ellenkezőleg, ezzel kerül minden a helyére: Mesterházy, Bajnai, de Márki-Zay sem vezetett sohasem, ahogy most a Századvég, a Nézőpont Intézet és a többi megbízható kutatóintézetnél sem vezet a Tisza. Közel sem.

***