Hogy ki a hazug, képmutató farizeus, azt ők döntik el.
(...)
Bármennyire is haragszom rád, bármennyire nem akarlak sem mentegetni sem felmenteni, azt gondolom, hogy te is csak egy ember vagy. Akit megkísértett a gonosz, az ördög, s aki nem tudott ellenállni, hanem többszörösen elbukott. Te is egyike vagy a többmillió, vagy inkább több százmillió óriáscsecsemőnek, aki önmagáért is képtelen felelősséget vállalni, nem hogy másokért. És a szégyened ránk is háramlik, de tudjuk:
nem attól vagyunk keresztények, hogy képesek vagyunk bűntelenek lenni, hanem attól, hogy képesek vagyunk a rosszat felismerni, főleg, ha elkövettük, és képesek vagyunk bevallani és megbánni.
Igaz, atya? S jól mondom, ha azt mondom, hogy a Szentegyház sem azért szent, mert a tagjai szentek, hanem azért, mert Jézus Krisztus szent. Az Egyház nem a szentek, hanem a bűnösök egyháza, bár a szentek kétségkívül ékesítik. Kérlek, atya, mond, hogy jól mondom. De ha jól mondom, nem bujkálhatsz holmi megtévesztésedről szóló hazugságok mögé. S ugye nem jobb, ha a gyengék és esendők, akiket megkísértett az ördög s nem bírtak ellenállni, mindjárt elkezdenek pridra járni, s Camus hallhatatlan gondolatait idézve, részt vesznek immáron büszkén a nyomorultak orgiáján, ahol a bűn az erényt szólítja fel önigazolásra, rózsaszín bőrtangában vagy meztelen seggel, kezében egy Bibliával, hogy a lehető legocsmányabb legyen.