Másnap; amikor az olvasó többet tud, mint a szerző

Nyitókép: Képernyőfotó

„A sokpárti, parttalan nyugati demokráciában feloldódnak ezek a nemek (ez most nem szójáték, bár lehetne) és az igenek, és lesznek helyettük talánok és talányok.

A hazai két oldal (nemzetiek vs globalisták) habitusa közötti különbségre legjobban a (reményeim szerint, amit önök már tudnak) mandátumát vesztett Donáth Anna két megnyilvánulása világított rá. Az egyik a köztévé választási vitáján hangzott el: »Ha nincs a Momentum, 57 nap múlva olimpia lehetne most Magyarországon«; jegyezzük meg ezt a mondatot. 

Az (ex)képviselőnő dicsekvésnek szánta, de a legsúlyosabb bírálat volt. Mintha Bokros Lajos kiállna, és büszkélkedne vele: »Ha nem lett volna a Bokros-csomag és nyomában megannyi abortusz és elmaradt gyermekvállalás, most tízmilliónál bőven többen lennénk.« Az egyik oldalnak a rombolás, a megszorítás, a visszafogás a kenyere, a másik építeni, előrelépni akar. Egyiket a reménytelenség és az irigység táplálja, a másikat a jövőbe vetett hit és a szolidaritás.

Egy másik megszólalásával Donáth egészen odáig merészkedett, hogy nyíltan elhencegett vele: nekik az a jó, ha nekünk rossz. Ők azon dolgoznak, hogy elzárják a pénzcsapokat, amik Magyarországra öntenék a mannát, mert ezzel remélik megbuktatni az Orbán-kormányt. »Akkor inkább legyen hét szűk év, hogy utána legyen jövője a következő generációknak«, közli ars poeticáját. Hétfőn már tudható, van-e ötszázaléknyi magyar, aki hasonlóan gondolkodik, alig várva a szűk esztendőket.

S ha volt, vajon a másik 95 szemébe tudnak-e nézni.”