Magyar Péter nagy próbatétele: az első 100 nap, ami mindent megváltoztathat

Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc példáját követi az új kormányfő?

Évezredeken át világos volt ember és állat viszonya.

Nyitókép: Getty Images
„Évezredeken át világos volt ember és állat viszonya. Az ember mint az egyetlen tudattal és lélekkel rendelkező lény, a világot értő és alakítani képes erő, maga alá rendelte az állatvilágot. Tisztelettel bánt a természettel, nem pusztította esztelenül – már csak a saját érdekében sem –, de soha, egyetlen pillanatig sem gondolta, hogy az állat egyenrangú volna vele.

Honfoglaló harcos őseink megbecsülték a lovukat, mert egy-egy csatában az életük múlt rajta, az igazán nagy vezérekkel együtt el is hantolták őket, de fordítva persze sosem történhetett meg; egy elhullott ló miatt nem csapták agyon a gazdáját, hogy melléje temessék. A földműves vigyázott a tehenére, kecskéire, baromfijára, mert az élelmet, a családja számára a táplálékot jelentette. És nem sajnálta levágni a disznót, tyúkot, libát, még ha akár tojás kora óta ismerte is, mert pontosan tudta, hogy annak az állatnak az a rendeltetése, az a helye a természet jól megkonstruált világában, hogy az embert segítse.
Ha a farkas, medve bejött a faluba, és veszélyt jelentett az ottaniakra, akkor a lakosok lelkifurdalás nélkül kilőtték, és ez így volt helyes. Ahogyan mi is molycsapdával védekezünk a kamrában, a lakásban tanyát verő hangyát, poloskát, svábbogarat kiirtjuk.
A modern korban, amikor az ember jódolgában nem tud mit csinálni, és saját identitását sem képes már meghatározni, másokkal is így van; felcseréli a feladatokat, az értékeket, összekeveri a jót a rosszal, tévesen értelmezi a teremtett világ védelmét, és benne az ember helyét.
Újabban a gazdaságilag fejlett országokban a gyermekek születési számának csökkenésével párhuzamosan nőni kezdett a kutyák »társadalmi« szerepe. A svéd bútorboltban úgy grasszálnak, mintha maguk választanák ki a fekhelyüket; háti hordozókból lihegnek elő, cumisüvegből itatják őket megzakkant gazdáik. Dél-Koreában több kutyának való babakocsit adnak el, mint amit gyerekeknek készítettek. Idióták kiszámolják, mekkora egy gyerek szén-dioxid kibocsátása és ökológiai lábnyoma, miközben ezt kutyákra vetítve még sosem olvastam, pedig például Budapesten is több kutya él, mint kisgyerek.
Néhány napja Dabason szörnyű tragédia történt: egy fiatal nő a kutyáit sétáltatta a folyóparton, és az egyik eb a vízbe esett. A nő megpróbálta kimenteni, de belefulladt, holttestét búvárok találták meg. A kutyus viszont nem került elő, az erről beszámoló cikk, miután gyorsan napirendre tér a fiatal nő halála fölött, szívszorítóan így fejeződik be: »Az eltűnt kutyát azóta sem találták meg. A Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat később azt írta erről: Sajnos azt kell feltételeznünk, hogy Dorka kutya is áldozata lett a balesetnek, amelyben a gazdája elhunyt. Egyeztetve a hozzátartozókkal (a kutya hozzátartozóival? Blökivel és Frakk-kal? UZs.) tesszük közzé az alábbi fotót, hátha a tragédia árnyékában valami csoda mégis történhetett«. Hogy jobban átélhessük a drámát, Dorkáról van is kép; az ember áldozatról értelemszerűen nincs, neki a nevét sem ismerjük.”