A műsorvezető ezután arra is kitért, hogy olyan vélemények is akadnak, melyek szerint az mindegy, hogyan került nyilvánosságra a felvétel, az a lényeg, ami benne van. Fodor erre egy régi emlékét felelevenítve reagált: „emlékszem még arra, ifjú koromból, amikor az iskolai oktatásban kötelező volt tanulni mindenféle borzalmat, a kommunista párt történetét”, majd folytatta: „a szovjet birodalom történetéből is elemeket, és nekünk is ugye a pionírokat állították példaképül, a szovjet kis úttörőket”.
Ennél a résznél talált párhuzamot: „és emlékszem, hogy volt, ha jól emlékszem, egy Morozov nevű pionír”, emlegeti fel a fiatal fiút, „aki azért volt nagyszerű szovjet pionír a szovjetek szerint, mert annyira kiváló kisfiú volt, hogy amikor a szülei valamit tettek”, ezen a ponton csak találgat: „terményt rejtettek el, vagy valami iratokat nem adtak oda a hatóságnak, amit oda kellett volna, ő feljelentette a szüleit”.
Mert úgy ítélte meg, hogy az állam érdeke az fontosabb, mint a magán erkölcs.”
Fodor Gábor ezt az esetet nem tartja erkölcsileg jó példának. Azt mondta: „én akkor is elhülve és elborzadva néztem”, majd úgy folytatta: „szóval én azt gondolom, hogy nem írja felül szerintem a becsület és a tisztességnek a szabályait az, hogy azt gondoljuk, hogy állítólagos… államérdek vagy közérdek alapján nekem a saját feleségemmel szemben így kell viselkednem”. Kihangsúlyozta: szerinte ott súlyos baj van, ahogy ezzel a pionírral is súlyos baj volt, hogy fel kell jelentenie a szüleit.
Szerintem nem kell. Szerintem nem kell felvenni a feleségünkkel folytatott beszélgetést sem titokban… mert ez egyszerűen nem tisztességes”