A pusztító vírust elegánsan despotizmusnak hívják, a konkrét magyar valóságban Orbán Viktornak

Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid

„Közel-távoli önkényurak az állandó bizalmatlanság ritka levegőjében, jól ismert módon, saját családtagjaikkal veszik körbe magukat. Biztos, ami biztos, gondolják, és az se baj, ha majd később, amikor már nem az ő kezükben lesz a hatalom, a vér ereje is óvja majd az egykoron hatalmas embert.

Az Egyesült Államoktól, Spanyolországon át Németországig tudunk példát mondani, hogy első számú politikusok házastársai, más rokonai is közfunkciót látnak el. De nem kell ilyen messzire menni. Nálunk is van rá példa, hogy egy párt vezetőjének, képviselőjének a házastársa, más közeli rokona is politikus. Így bizony.

Ki emeli közfunkcióba a házastársat, a rokont? Ez a kérdés? A hatalom embere vagy a választók? Ha a kormányfő közfunkcióval nem rendelkező házastársa fülbesúg egy miniszternek, ha itt-ott intézkedik, az rendben van?

Ha kinevezés alapján állami funkcióban dolgozik a lány, az rendben van? Nem, nincs rendben, mert a családi cégben természetes, ha a rokonok együtt dolgoznak, de közhivatalban nem. Mert összekeveredik a magán- és a hivatali kapcsolat, elvárás, függelem.
Ha a fiú bizalmas kormánymegbízást teljesít, az rendben van?

Nem, nincs rendben, mert elfogadhatatlan mértékben növeli a tisztességtelen/törvénytelen, ellenőrizhetetlen, titkos, veszélyes akciók lehetőségét. Ha apa, testvér, vej, barát hirtelen és mesésen meggazdagodik, az rendben van? Nem, nincs rendben, mert mindegyik mögött állami pénzek garmada van, mert a család gazdagodott törvénytelenül/tisztességtelenül a köz helyett.

Orbán Viktor magyar kormányfőről írtam, aki a legkétesebb keleti despoták módjára építi a Család befolyását, hatalmát, vagyonát.
Amikor a »haza minden előtt« elkorcsosulva, megszégyenítve a »Család minden előtt«-é válik, ott a bűn marja az egykor volt köztársaság mára beteg testét. A pusztító vírust elegánsan despotizmusnak hívják, a konkrét magyar valóságban Orbán Viktornak.”

***

***