Elárulta a brit újságíró, mi Orbán legnagyobb álma

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

„Visszajöttek a nácik?” – eme felütéssel indít a brit Sunday Times a „kemény jobboldalnak” nevezett irányzatról szóló cikkében. A lap szerint az általában „popcorn-eseményként” funkcionáló júniusi európai parlamenti választások most valóban a demokráciáról szólnak, mivel bár új Hitler nincs a horizonton, de: „a modern politikai osztály sok választó számára úgy tűnik, hogy kifogyott az ötletekből. Lehet, hogy a győztes a nemzeti identitáspolitika újbóli feltalálása lesz? Ha igen, a kérdés az: mennyire radikálisnak kell lennie ahhoz, hogy megnyerje a dühös választókat? Elfogadják-e valaha is a kemény jobboldalt Európában tiszteletre méltó politikai erőként?” 

Ezután körkép követikezik: Portugáliában nyer a jobboldal, Chega párt pedig 18 százalékot ért el Andre Ventura vezetésével. A Sunday Times idegengyűlölőnek minősíti a Chega „romaellenes, szigorú bevándorlási kvótákat” ígérő politikáját. Említik a német AfD sikereit, ami 20 százalék felett áll. S hozzáteszik, hogy az EP-ben a Giorgia Meloni olasz kormányfő vezette Európai Konzervatívok és Reforimisták (ECR), valamint a „még radikálisabb jobboldali” Identitás és Demokrácia (ID) megerősödhet a zöldek és liberálisok kárára.

A Sunday Times szerint ez a perspektíva sok németet aggaszt. A lap értekezik a német neonácikról és a rendszerváltás utáni csalódottságról is, illetve a kelet-németek frusztrációjáról Nyugat-Németországgal kapcsolatban, végül hosszas elemzésbe kell a német frusztrációkat és bevándorlásellenességet tekintve, majd a cikk az AfD-re fut ki. 

Azt is megjegyzik, hogy Ausztriában a „centrista” Osztrák Néppárt megegyezett a Szabadságpárttal. A Sunday Times ezzel kapcsolatban így retteg: „a spektrum gyakran a liberális konzervatív jobboldaltól a nemzeti konzervatívokig, a szélsőjobboldalig, a még szélsőbb jobboldalig és végül a pária jobboldalig terjed.” A lap rámutat: mindezek miatt a hagyományos középjobb pártok mind deklarálják, hogy nem hajlandók együttműködni ezekkel a pártokkal, ezért azok győzelem esetén is bajban vannak, mint például Geert Wilders Szabadságpártja Hollandiában. Mint írják: „A centrista számítás szerint a szélsőjobboldal képtelen a pártfegyelem betartására, és stratégiai türelemmel a centrum túlélheti a populista peremvidéket.

Nyitottnak kell lennie arra, hogy ötleteket lopjon a kemény jobboldaltól, s figyelmet kell fordítania a sok választót zavaró nagy problémák kezelésére: a dezindusztrializáció, a tömeges észak-afrikai migráció, a kelet-európai felfordulás, az elérhetetlen zérós célok betolakodása, a politikai folyamatok távolisága; mindezek radikális ötleteket követelnek, amelyeknek nem kell a radikális jobboldali politikusok kizárólagos privilégiumának lenniük.” Hozzáteszik: „Az újfajta politikusnak ebben a zűrzavaros világban kívülállónak-belülállónak kell lennie; ezt a felemelkedő populisták megértették.”