Szabadság Szigetcsoport

„Hosszú volt a hajad, trapéz a gatyád, s nem volt rajtad VOR zakó, hanem a Nagymező utcai Gólyából vagy nyugati csomagból öltöztél, legdrágább kincsedet, a farmeredet pedig magad koptattad rongyosra. S ha tudtál külföldiül, akkor néha olvashattál olyan becsempészett könyveket, vagy Nyugaton nyomtatott magyar nyelvűeket, amelyek be voltak tiltva. Csak rád kellett nézni, hogy más vagy, mint ők.

Most is, hisz nem óhajtasz velük nemzetileg konzultálni, olvasatlanul dobod a szemétbe Orbán összes levelét, vagy ha becsöngetnek hozzád, hogy rájuk szavazz, az orrukra csapod az ajtód. Ha úgy érzed, hogy ezt jelezni akarod a külvilágnak, akár névvel, címmel, akár csak fantázianevű Facebook-oldaladon, s ezt megteheted anélkül, hogy veszélyeztetnéd az állásod, a megélhetésed, most elég lesz hozzá ez a Marabu-rajz a következő oldalon. Nem, a te szigeted nem lakatlan, te élsz rajta, vagy hasonlóan gondolkodó rokonaid, barátaid, akiket nem érdekel a Megafon szemét, lehalkítod a tévét, ha a meccs szünetében is rád akar sózni az M4-es néhány hazugságot, s hiába bombáz a közmédia, a KESMA, a Mediaworks, a Tények mindenféle fondorlatos módon a te adódból milliárdokért hazug hírekkel, puszta fideszes propagandával. Ne zavard köreimet! – kiáltott Arkhimédész Siracusában a rátörő római katonára, neki sokba került, de ezt talán még megtehetjük olcsóbban.

E héten elkezdi a Hócipő, az Élet és Irodalom, a Klubrádió, alább le is tölthető kisebb vagy nagyobb felbontásban egyaránt, akkor lenne az igazi, ha minél több lapban, portálon, blogon, Facebook-oldalon felbukkanna, afféle közös jelként. Akár csak egyszer, de még jobb, ha ott is hagyva. Mindenféle proklamáció, közös aláírás, bizottságosdi, mozgalmárkodás nélkül. S jaj nekik, ha ezek az apró szigetek egyszer összeérnek szárazfölddé. Hatvanpusztát pedig átkereszteljük Szent Ilonára. De addig is jó érzés, nem?”

Nyitókép: MTI Fotó: Nagy Lajos