„Az a szerencsénk, hogy…” – az olimpia megrendezéséről beszélt a MOB elnöke
Gyulay Zsolt összehasonlította a magyar, a német és a lengyel elképzeléseket.
Orbáni megalománia, egy kis diktátorozás és a magyar olimpiarendezés rémképe – évzáró a Heti Egyenlegben.
Kuncze Gábor volt belügyminiszter, az SZDSZ egykori elnöke és Szakonyi Péter újságíró voltak az évzáró Heti Egyenleg vendégei. Bánó András szerkesztő-műsorvezető elsőként arról érdeklődött, mi volt a vendégek számára az év pozitívuma, az év csalódása és az év meglepetése. Szóba jött a Lánchíd felújítása, az október 7-i, Izrael elleni Hamasz-támadás és az is, mi lehet az oka annak, hogy bár Pesty László megígérte, „hogy karácsonyig ledobja a fideszes köröket érintő képzeletbeli atombombáját, végül is nem tette meg”.
Ezután arról az interjúról kezdtek hosszan beszélgetni, amelyet Orbán Viktor „kedvenc lapjának”, azaz a Nemzeti Sportnak és „kedvenc főszerkesztőjének”, vagyis Szöllősi Györgynek adott a közelmúltban. E beszélgetés egyik vezérmotívuma az volt, hogy a kormány nem tett le a magyarországi olimpia rendezéséről. Bánó András idézte a miniszterelnök szavait, miszerint „a sors tartozik a magyaroknak egy olimpiával”, „sok beruházás, amit a kormány valósított meg, lopakodó módon egy jövőbeli olimpiarendezést készít elő”, illetve „az olimpiai falu sem akadály. Óriási léptékben építünk kollégiumokat, ezekre olimpiától függetlenül szüksége lesz a városnak.” Kuncze Gábor szerint ezek a kollégiumok, mivel máshol nem látja nyomukat, „biztosan a maxi-Dubajban valósulnak majd meg”.
Ezután folytatódott Bánó András felolvasása a miniszterelnök szerinte „nagyravágyó” mondataiból, például hogy „Eljött az a pillanat, amikor Budapest olimpia nélkül nagy léptékekben már aligha tud fejlődni”, valamint hogy „Budapesten nagy léptékű állami városfejlesztés csak akkor történhet, ha előáll valamivel, ami minden magyarnak fontos”.
Kuncze Gábor erre így reflektált:
„Az egész orbáni megalománia ugyanaz, ami a történelem során különböző országokban, földrészeken végigvonult a despoták, a diktátorok agyán.
És nagyon sok országot tönkre is tett. Most is vannak erre példák, mondjuk az újkori athéni olimpiát a mai napig nem heverte ki a görög gazdaság.”
Megoldásnak pedig új célt javasol a magyar kormány számára: a közjót.
„Nézzük meg, milyen állapotban vannak a falvaink, a falusi iskoláink, a falusi infrastruktúra. És a fővárosi is; megint tél van, ekkora kátyúk vannak az utakon.”
Vagyis szerinte ez volna inkább a feladat: rendbe tenni végre az országot. Ehelyett, fejti ki, ezermilliárd forint feletti összeget fordítottunk sportlétesítményekre. Amelyek egy része szükséges volt, de például „az atlétikai stadion egyáltalán nem. Ha úgy építettük volna a Puskást, hogy ott van atlétikai pálya, akkor most kihasználva lenne mind a kettő.”
Bánó közbevetésére, miszerint a mai korszerű követelmények már nem engedik meg, hogy egy futballstadionban atlétikai pálya is legyen, Kuncze úgy felelt:
„Mikor még mi voltunk kormányon, és akartunk valamit építeni, akkor mindig azt kaptuk, hogy szegény ország kormánya ne urizáljon. De abban a pillanatban, ahogy pozíciócsere van, már semmi nem számít, a mohácsi híd a tervek szerint 350-400 milliárd forintba kerül majd, a 7-es út meg kilométerenként kilencmilliárdba. És ha most rendeznénk egy olimpiát, olyan mértékben adósodna el az egyébként is eladósodott országunk, hogy még a következő generációk is ezt nyögnék.
Csak azért, mert van itt egy buggyant alak, akinek ez a vágy- vagy lázálma, hogy csináljunk egy olimpiát.
Ne csináljunk. Nem vagyunk rá felkészültek, alkalmasak.”
Nyitókép: YouTube