Budapest vezetője természetes kihívója lehetne Orbán Viktornak és a rezsimnek

„Jövő júniusban önkormányzati választások elé néz az ország. Hosszú bejegyzésének időzítésében közrejátszott az, hogy az őszi politikai szezonban indul a kampány, amelynek végén eldől, hogy következő öt évben kik vezetik a városokat és köztük a kulcsfontosságú fővárost is?

Nincs semmiféle különös apropója, csak az, hogy írok egy könyvet, amelynek az lesz a címe, hogy Az igazi nevem: Demsky (a lengyel változat szerint »s«-sel, mert onnan származik a család). Ez a könyv lassan készül. Sok-sok korábbi könyvemet, írásomat használom benne, ahogy a velem készített interjúkat is bedolgozom, majd szeptemberben a kiadóval együtt fogjuk folytatni ezt a munkát. 

Ezek szerint véletlen, hogy éppen az önkormányzati választási kampány előestéjén üzen a közéletnek?

Nem. Hasonlókat üzentem már korábban is. Az az új a most közzétett írásban, hogy ez rendszerszerű és összefoglalást jelent. Továbbá van egy történeti háttere, amely az 1998-2002 közötti időszakot mutatja be és elemzi. Annak a legeslegfőbb tanulsága az, hogy 1.) Budapest és az önkormányzatok nélkül nem megy, 2.) a nyilvánosság megteremtése nélkül nem megy, 3.) minden nap el kell mondani, hogy mit vitt és mit lopott el a kormány a fővárostól. Ez a nagyon fontos üzenet, amely érzelmileg összehozza a budapestieket.

Bejegyzésem pontjainak másik része is komoly jelentőségű, hiszen a budapesti főpolgármester nem csak Budapest főpolgármestere. Ő a legnagyobb legitimitással rendelkező magyar politikus, hiszen közvetlenül választja meg a csaknem 2 millió polgárt számláló fővároson belül több százezer állampolgár. Ez a legnagyobb választókörzet. És ez az a pozíció, amit nem kell elmagyarázni sehol a világon, mert értik, hogy mit jelent. Azt is, hogy közvetlenül választják, és hogy ezzel együtt egy nagyon jelentős, befolyásos politikus az országban.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak az országban fontos pozíció ez, hanem azon kívül is, a nemzetközi közéletben. Annak idején a munkaidőm 30-40 százalékában angolul vagy németül beszéltem. Konferenciákon vettem részt, előadásokat tartottam (például Washingtonban és az ENSZ-ben is), Brüsszelben tárgyaltam sok tucatszor, ahogy a Világbankkal is tanácskoztam. Összességében tehát megemeltem ezt a pozíciót a nemzetközi közéletben, és így tényezővé váltam. Ez is szerepet játszott abban, hogy 2002-ben sikerült az első Orbán-kormányt megbuktatni, hiszen Budapest félelmetesen erőssé vált.

Tehát az ellenzék akkor jár el helyesen, ha a jövő évi önkormányzati választást – még akkor is, ha azt sikerrel veszi – csak az első lépésnek tekinti egy hosszabb politikai küzdelemben?

Ez mindenképpen benne van, mint óriási lehetőség. A minimális program az, hogy meg kell nyerni a budapesti választást. A maximális program pedig, hogy ismét nemzetközi jelentőségűvé tenni a budapesti vezetést és a főpolgármestert. Az így megemelt pozíció alkalmassá teheti a főpolgármestert arra a szerepre, hogy a világ Orbán Viktor és az Orbán-rendszer ellenpontjaként tekintsen rá. Itt van ez a borzalmas autokratikus rezsim, amely tönkre teszi az országot, visz kifelé minket az Európai Unióból, oroszbarát, és még sok mindent el lehet róla mondani, vagy maffiaállamnak is lehet nevezni, ahogy azt Magyar Bálint teszi. Ezzel szemben, van egy tiszta, korrupciómentes főváros, amelyet ez a rezsim minden áron tönkre akar tenni, de nem sikerül neki. Ennek a vezetője az ellenpontja ennek a rendszernek, de nem pártpolitikusként, hanem főpolgármesterként. Ha lenne ehhez elegendő karizma, program, tehetség és kabinet, akkor Budapest vezetője természetes kihívója lehetne Orbán Viktornak és a rezsimnek.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd