A 444 ezúttal színjelesre vizsgázott aljasságból

Gondolt egyet a honi liberális, független, stb média egyik zászlóshajója, Soros György sajtóportfoliójának éke, a teljes magyar nyilvánosságra nem kevés elitizmussal tekintő 444, és páros lábbal beleszállt egy másik médium vezetőjébe.

Nem a szakmaiságával vagy a munkájával perlekedtek ezúttal, azzal nem is lenne gond, sőt, hisz’ közös és megbecsült értékünk a szólásszabadság, hanem egy galériát készítettek róla, majd a képekhez humorosnak szánt bulvárszövegeket rittyentettek. Amolyan paródia akart ez lenni, kifigurázva az Origo címadási és (fogalmazzunk úgy) női szépségben gazdag témaválasztási gyakorlatát – megjegyzendő, ilyen alapon akár bármelyik bulvárlap főszerkesztőjéről készíthettek volna efféle szemétséget. De nem.

Hiába, legkésőbb Farkasházy óta tudjuk, a humor baloldali műfaj! Csak egy példa a dolgozatból, hogy önöknek ne kelljen elolvasni az egész förmedvényt, amiért ráadásul a 444 még pénzt is kér: 

Ó, hát érezzük, hogy ez itt a hírhedt balos szellemesség újabb, „izzasztó” mintapéldánya akar lenni, ám az Orbán-fixációs portál ezúttal jelentősen túltolta a biciklit, átlépte azt a bizonyos határt. Miközben a jobboldalt és sajtóját szokásuk magas lóról leckéztetni, nagyon úgy tűnik, hogy itt és most saját elveikkel, az emberi méltóság állítólagos tiszteletével is jócskán sikerült szembemenniük. Nem kicsit, nagyon!

Lehet kifogásuk az Origo tartalmával, gúnyolhatják, akár ki is nevethetik? Simán! Támadhatják a cikkeit, a főszerkesztő elveit, véleményét, nyilatkozatait? Naná! Meg is teszik!

Lehet magyarázni, röhigcsélni, büszkélkedni az „izzasztó” romkocsmákban (ha még vannak ilyenek…), de ez nem más mint szimpla tahóság.

És az a szomorú igazság, hogy a 444 még ezt is megteheti! Lelkük rajta! Ezzel a húzással ugyanakkor az elmúlt időszakban a sorozatos felmondásokról és erőszakos munkakörnyezetről elhíresült szerkesztőség legalább végleg elégtelen bizonyítványt állított ki saját magáról. Tiszta sor. Az önazonosság és az emberség totális hiánya eddig is körbelengte a magyarországi „diktatúra” legvidámabb sajtóbarakkját, ám most már kétségünk sem maradhatott afelől, mennyit is érnek. Emberileg és szakmailag.