„Van valami ebben a vajdasági levegőben, létben, ami megbabonáz”
Ezután arról írt, hogy „mégis csak van valami ebben a vajdasági levegőben, létben, ami megbabonáz újra és újra, a maga szomorú, olykor meg vidám múltjával együtt.
Sose hittem volna, hogy könnybe lábadt szemmel fogom majd megmutatni a gyerekeimnek ezt a naplementét, ami csak itt van a világon egyedül”.
„S közben nézem az arcukat s látom bennük a Krivajban békászó kicsi Magdit, meg a Horgász-szigeten betyárkodó kicsi Vilit. Aztán összemosódik előttem a kép és elcsuklott hangon mondom:
„No itt született, anya meg apa”.