Orbán Viktor: Magyarország továbbra is a józan hang politikáját követi
Ukrán háború, nemzetközi elfogatóparancs, gazdasági semlegesség, nemzeti konzultáció – ezekről beszélt a Kossuth Rádióban a miniszterelnök.
Habár sehogyan sem sikerült politikai mondanivalóvá tenni, mégis igaz, hogy eltapsolt évtized van mögöttünk. Vagy inkább ellopott.
„Több más országban alapvető cél, hogy az áremelkedéstől külön védeni kell a legalacsonyabb jövedelmű csoportokat, amelyeknek tényleg majd’ minden bevételét elviszik az elszálló árak. Mint láttuk, olyan országokban merül fel a támogatások bővítése, amilyen az Európai Unió szegényebbjei közé tartozó Görögország és Horvátország. Ha nekik telik rá, talán mi is ki tudnánk gazdálkodni, ha már annyit előzgettünk a kanyarban.
Magyarországon ezzel szemben úgy áll a helyzet, hogy a kormány pontosan akkor veszi vissza a támogatásokat, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. Történik mindez a választást követően, tekintet nélkül arra, hogy az emberek szükségletei – miként a görög miniszterelnök megállapította – nem a választási ciklusokhoz igazodnak. Nyilván van abban politikai logika, hogy a szavazatok megszerzése után, a következő megmérettetéstől pedig a lehető legtávolabbi időpontban hoz megszorító intézkedéseket a kormány, csakhogy ettől még az embereknek, családoknak nem lesz könnyebb a gáz- és villanyszámlát fizetniük, vagy tűzifához jutniuk.
Becslések szerint a háztartások jóval több mint fele a támogatott ár fölött sávba csúszik majd – hiába hazudta be a kormány, hogy csak a társadalom negyede lesz érintett –, miközben a magas áfa révén a költségvetés az emberek növekvő kiadásain nyerészkedik, hogy aztán ezt ne forgassa vissza támogatásként. Ellentétben például a német kormánnyal, ahol áfa-csökkentéssel is segíteni próbálják a lakosságot, s kimondott alapelve a kormánynak, hogy a költségvetést ilyen helyzetben nem a lakosság megsarcolása révén kell egyensúlyban tartani.
Mindehhez hozzájön a bizonytalanság, mert miközben a görög és a horvát kormány segélycsomagot vezet be az ősz és a tél átvészelése érdekében, a magyar kormány tagjai azt pedzegetik, hogy talán még a mostani rezsitámogatási szint sem lesz tartható, s nem biztos, hogy a 2000 milliárd forintos eddigi megszorítás elegendő lesz. Maguk az intézkedések pedig a hétköznapi ügyintézés szintjén átláthatatlanok, mindannyian csak találgatjuk, hogyan alakul a gáz- és a villanyszámlánk, mondjuk, novemberben.
Habár sehogyan sem sikerült politikai mondanivalóvá tenni, mégis igaz, hogy eltapsolt évtized van mögöttünk. Vagy inkább ellopott. Ennek minden következményével kell most együtt élnünk. A kormány a világgazdasági növekedés és az alacsony energiaárak időszakát nem befektetésre, tartalékolásra, felkészülésre, átállásra használta fel, hanem minden pénzt, amit csak ért, elszívott és csontra elköltött. Ezért kell most az eleve fennálló válság mellett még megszorításokat is bevezetni. Miközben éppen a felsorolt példák mutatják, ahol van tartalék, és ahol valóban fontos, hogy ne zuhanjanak milliók a semmibe, ott a krízis idején is lehet segítséget nyújtani. Nálunk se a családi pótlékot, se a segélyeket nem emelik. Lesz, ami lesz.
A helyzet gyötrelmes valósága, hogy a kormány – ellenfél híján – politikailag akár ezt is átvészelheti. Ugyanez azonban nem mondható el az emberekről, beleértve azokat is, akik a kormány ellen szavaztak, és azokat is, akik rá.”
Nyitókép: Arthur Nicholas Orchard / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP