Orbán és az újságos

„Csoda történt tegnap, csoda, kis magyar mirákulum, azonnal értesíteni is kéne a területileg illetékes püspökséget: Orbán Viktor kisétált a nép közé, látszólag minden különösebb felhajtás nélkül, benézett egy újságoshoz, és megtalálta az elveszett magyar sajtószabadságot. Hát könnyű úgy megtalálni, ha mi veszejtettük el, és könnyű úgy csodát tenni, hogy annak a fele sem igaz.

De most el kéne hinnünk a tegnapi videóját, különben megharagszik, összevonja szemöldökét, esetleg be is fonja, és hasonló borzalmak történnek. Arról van szó, hogy a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi újságíró-szervezet a minap, pontosabban hat napja, e hó másodikán felvette a magyar kormányfőt az általuk publikált listára, mely a „sajtószabadság ragadozóit” (Press freedom predators) sorolja fel. Nincsenek kevesen, 37 név szerepel az egyébként évente frissülő listán, amiről le is lehet kerülni akár – de európai politikus egy, csak egy van az idein, és az pont a mi miniszterelnökünk. Nem is esett jól neki. A többieknek sem: épp most érkezett a hír, hogy Pakisztán miniszterelnöke, Imran Khan is sérelmesnek találja a felkerülését, India miniszterelnöke, Narendra Modi nemkülönben. Lehet, hogy a többiek sem boldogok attól, milyen társaságba kerültek és miért, de ők elképzelhető, hogy nem olvasnak újságot, azért nem tiltakoznak. Orbán Viktor viszont olvas.

Ha tárgyilagosan nézzük a két próbavásárlást, mármint a Telexét korábban és Orbánét tegnap, azt látjuk, hogy az eredményük ugyanaz: már nincs egy tucatnyi olyan nyomtatott és kereskedelmi forgalomban lévő sajtótermék, amely kritikus lenne a kormánnyal. Merthogy tíz van, de egyszerre azt a tízet sem lehet megvenni, mikor egyik fogy el, mikor a másik: ami viszont nem az olvasói érdeklődés, az igény hiányát mutatja. A Mediaworksnek ezzel szemben hatvan erősen kormánypárti kiadványa jelenik meg, a KESMA-nak körülbelül ötszáz. A kormány ezzel szemben „ellenzéki médiatúlsúlyról” beszél, mert szerintük az ő kiadványaik „kevésbé olvasottak”. Ja, kérem: ha egyszer nincsenek tisztességesen megírva. Esetleg próbálják meg egy rendelet útján kötelezni is a népet, hogy olvassák a médiapari termékeiket, más megoldást nem látok. De az egész arra emlékeztet, mikor a farkas magyarázza a báránynak, hogy ne zavarja fel a patak vizét azzal, hogy iszik belőle.”