A kultúriparról

„Divatba jött mostanában a libsi orgánumokban az »és akkor eljött értük a fekete autó« metaforát tartalmazó cikkek, élménybeszámolók közlése. Ennek ürügye a rémhírek terjesztéséről szóló törvény alkalmazása, valódi oka azonban a kormány járványügyi intézkedéseinek látható, számokkal is igazolható sikeressége. Látszik már, hogy ragálynak lassan vége, és nagyon nem akarják, hogy a kormány jól jöjjön ki belőle.

A fundamentalista libsizmus régi harci taktikája szerint, ha a valóság nem az elvárásaik szerint alakul, akkor a képzelet világába próbálják átvinni az ügyeket, gondolván, hogy abban ők jobbak, hiszen tulajdonképpen abban is élnek. Miután a ragály – hő imáik ellenére – nem irtotta ki a fél országot és nem hevernek temetetlen holtak az utcákon, ismét a régi-új témához, a szólásszabadsághoz fordultak, melyet Orbánbasi kegyetlen diktatúrája, a járványveszélyre hivatkozva a sárba tipor.

A helyzet annyira elfajult már, hogy legutóbb maga Koncz Zsuzsa, az SZDSZ erősen idősödő csalogánya is szükségét érezte a megszólalásnak. Valóságos (városi) legenda ő, hisz, a PaDöDö végleges és végzetes elhízása óta, a velünk élő mentális SZDSZ legnagyobb popdíváját tisztelhetjük benne. Miután érthető, anatómiai okokból ő nem tud népszerűségére pucér fotókkal ráerősíteni, mint ifjú pályatársnői szokták napjainkban, ezért kormánykritikával próbálkozik. Ez ugyan, a meztelenkedéssel ellentéteben, nem mindenkit hoz lázba, csak egy szellemileg jól körülhatárolható részt, de ez is több a semminél.”