Hiszen ki olvas itt kilenc nyelven, ki veszi a fáradságot, hogy kikutassa és csak azért is lefordítsa mindazt, amit az ellenség nagyon el akar hallgatni? Ki koppint ezután akár a sajátjaink orrára is, ha nagy buzgalmukban félrekormányozzák a szekeret? Ki mutatja föl az igazságot akkor is, ha megkövezik érte?
Látod, nincs válasz semmire. Szép lassan beletörődünk majd, hogy elröpültél valahová, és a mi időnkben nem térsz már vissza. Ezt a járatot bezzeg nem késted le. Emlékszel, mennyit röhögtünk, amikor lemaradtunk a kantoni gépről, mert több éves szünet után annyit dumáltunk, hogy elnéztük az időt? Most fogadkozunk, hogy többet fogunk találkozni, beszélgetni, mi, akik itt maradtunk, de nem lesz belőle semmi.
Egyetlen reményünk, hogy amikor eljön a mi járatunk órája, akkor valahol fönn veled is találkozunk majd.
Isten veled, Lovas Pista!”