Miről is szól valójában a foglalkoztatás?

Nem csak a kormány, számos elemző is sikerként kezeli a kormány foglalkoztatási politikáját. Úgy látják, hogy már a versenyszférában is sorra jönnek létre az új munkahelyek, miközben a közfoglalkoztatottak száma annyira tekintélyes, hogy a munkanélküliek számával vetekszik. A Nemzetgazdasági Minisztérium szokásos győzelmi jelentésén túl most már maga Orbán Viktor vonta le a következtetést: idén is léphetünk egyet előre.

Nekünk is érdemes böngészni a KSH adatait, ám néhány fontos szempontról nem szabad megfeledkeznünk:

1. A közfoglalkoztatás kiváltja a munkanélküliséget, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a tartós munkanélküliek azért választották a közfoglalkoztatást, mert más lehetőségük nincs. Az is lehet, hogy jobbnak találják a közfoglalkoztatást mint egy másik, piaci munkahelyet. Más megközelítéssel: ha egyszerre véget vetnénk a közfoglalkoztatásnak, nem feltétlenül lenne plusz 230 ezer tartós munkanélkülink és 10 százalékos munkanélküliségi rátánk.

2. A foglalkoztatási mutatók elsősorban a szociális biztonság szempontjából fontosak. Azaz a munkanélküliség erősen összekapcsolódik a szegénységgel és a lecsúszással, miközben léteznek versenyképes régiók magas munkanélküliséggel.

3. Sok nem látványos, de lényeges szerkezeti tényező van, amely a magyar munkaerőpiac árnyoldalaira mutat rá. Érdemes elgondolkodni például a kkv-k és a nagyvállalatok termelékenységi ollójának folyamatos szétnyílásán, valamint az agyelszívás és a nagy arányú külföldi munkavállalás okain.

4. A foglalkoztatás mint mennyiségi változó mérheti a munkaerőpiaci politika sikerességét, azonban érdemes figyelembe venni minőségi szempontokat is. Például: milyen jóléti növekménnyel társul az valaki számára, ha valaki belép a munkaerőpiacra? Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen a kereslet-kínálat szerkezete. Nálunk a munkáltatók 57 százaléka nem talál megfelelő szakképesítésű dolgozókat, ami jóval az európai átlag felett van.