GFG: A 888 újságírói jobbak, mint a Népszabadságé

A Népszabadság körül kialakult eseménysorozatról igen heves vita alakult ki az Echo TV szerda esti Angard című műsorában, ahol Böcskei Balázs politikai elemző, Gajdics Ottó, a Karc FM főszerkesztője és G. Fodor Gábor, a 888.hu főszerkesztője ült egy asztalnál. Csuhaj Ildikó újságíró, aki a műsor állandó vendége volt, visszamondta a szereplését, ami összefügg a Népszabadság megjelenésének felfüggesztésével. 

„Megalapozott-e az az érvelés, amely szerint – nézve a magyarországi lappiacot, nézve a többi lap működését – kizárólagosan gazdasági érdekek szólnak a Népszabadság beszántása mellett? Elkezdhetünk a számokról beszélni, de akkor beszéljünk a 888 és a Magyar Idők számairól is, szerintem így korrekt” – kezdte Böcskei Balázs.

GFG: A Népszabadság egy szimbólum

Gajdics Ottó elmondta: együtt érez a Népszabadság munkatársaival, mert volt már hasonló helyzetben ő is. A Népszabadsággal, mint intézménnyel azonban nem. „Nem csupán azért, mert azt a lapot, amelybe én rendszeresen írok, a szolidaritási tüntetése elégették több példányban, hanem azért is, mert jó tíz éve kialakult az a véleményem, hogy a magyarországi sajtó egyáltalán nem működik piaci alapon, a magyarországi médiapiac, mint olyan, nem létezik, vagy ha létezik, nem funkcionál piacként.” Gajdics szerint nemcsak a Népszabadság mostani helyzete motivált politikailag, hanem az is, hogy eddig létezett, meggyőződése szerint ugyanis a hazai piac nem képes ennyi lapot eltartani.

Böcskei erre közbevágta, hogy úgy tűnik, a „piac” azért eltartja a Habony-lapokat. Mire Gajdics: „Jobboldali kormány esetén azt mondják a baloldali gondolkodók, hogy persze, mivel ki van tömve adófizetői pénzzel.” 2010 előtt ők mondták ugyanezt, mondja, majd folytatja: „Mintha jobboldali ember nem venne gépjárművet, nem bankolna, nem venne mobiltelefont. (...) Sőt, egyenesen az a vélemény is elhangzott, hogy jobboldali újság és újságírás tulajdonképpen nem is létezik, sok tehetségtelen hülyegyerek gründolt magának szerkesztőségeket és ott firkálnak.”

Ekkor szót kapott G. Fodor Gábor, a 888 főszerkesztője is: szerinte a Népszabadság egy szimbólum, amelynek megszűnésével véget ért a rendszerváltás. A Századvég Alapítvány stratégiai igazgatójaként is tevékenykedő G. Fodor felidézte, hogy körülbelül egy éve a 888 indulásakor senki nem adott hangot a magyar sajtóban a vélemények pluralitásának tobzódása fölött érzett örömének. „Mi lett volna, ha a 888 szűnik meg? Ezek az újságírók tajt részegek lennének még mindig, és üdvözölnék, hogy hát hahaha!” 

Böcskei: Ez nem érvelés, ez nem szint

Böcskei szerint G. Fodor Gábor egyrészt ne beszéljen a népszabadságosok nevében, másrészt ne érveljen a Népszabadság és a Szabad Nép kontinuitásával, mert az körülbelül az a szint, mintha odamenne Széles Gábor elé, hogy a Magyar Hírlap még mindig a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának lapja: „Ez nem érvelés, ez nem szint.” G. Fodor szerint aki egy szimbólumnál dolgozik, ne csodálkozzon, ha történik vele valami.

„Akkor beszéljünk úgy, mintha olvasnánk is a Népszabadságot, nem csak beszélünk róla” –vette át a szót újra Böcskei Balázs. Szerinte ha a baloldal részéről lett volna bármiféle nyomás, hogy a lapban kedvező módon tüntessék fel őket, most nem beszélnének a lapról. Felidézte: egy hételeji nyilvános beszélgetésen Pető Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese mesélte el, milyen ráhatásokkal kívánta befolyásolni még tulajdonosként a lap tartalmát az MSZP, ám ezeknek a szerkesztőség sosem engedett. „Én a Magyar Időkben még nem olvastam olyan cikket, ami foglalkozott volna a kormányzat kritikájával” – mondta. GFG tiltakozott ezellen, szerinte a Népszabadság-Index-444-tengelyből tájékozódva csupán a világ egy szeglete ismerhető meg.

A Századvég stratégiai igazgatója maradt is a szimbólumvonalon. „Ezek nem újságírók, hanem politikusok. Nyelvet választottak, világképet, érdekeket közvetítenek. Nagyon tudatosan és pontosan végzik ezt a munkát. Ez egy politikai szerepvállalás” – mondja G. Fodor Gábor. Itt Böcskei Balázs inkább visszament a Népszabadság bezárását gazdasági okokkal indokoló érvekre, és bedobta a műsorba a Magyar Idők egyébként nem auditált, így nem publikus példányszámának becslését: „Háromszor annyit ad el a Népszabadság, mint a többi lap összesen. Miért van az, hogy nem tudjuk, hogy a Magyar Időkből mennyit adnak el? Miért van az, hogy ennek a jobboldalnak a 3,3 milliós felhatalmazása volt a múlt héten, mégis azok a sajtóhírek, hogy 6000 ember olvassa az Ottó publicisztikáit?”

Gajdics: Az SZDSZ lapja lett a Népszabadság

Ekkor szóhoz jutott Gajdics Ottó is, aki arról beszélt, a mai napig baloldali médiafölény van, a Magyar Időket pedig azért nem auditálják, mert méltatlannak tartja a példányszámokról és olvasottságról szóló vitákat: „Annak, aki azt hiszi meg állítja tüntetéseken vagy akárhol, hogy a Magyar Időket nem olvassa senki, ugyan hadd írjak már meg róla egy koholt kis történetecskét arról, hogy mit szokott csinálni 6-7 éves kislányokkal a bokorban. Majd meglátom, hogy olvassák-e a Magyar Időket vagy sem!”

G. Fodor Gábor szerint a 888 és a Népszabadság politikai ellenfelek, a baloldali napilapnál dolgozók ugyanis szerinte morális felsőbbrendűséggel nézték le a 888-nál dolgozókat, nem elismerve újságírói tevékenységüket. Gajdics Ottónak sem kellett több, a vitának ezen a pontján hozakodott elő azzal az elméletével, miszerint a Népszabadság annak ellenére, hogy a tulajdonosai között ott volt közvetve az MSZP is, egy ponton átcsúszott az SZDSZ házi lapjává. GFG szerint az az állítás sem igaz, hogy a Népszabadság beszámolt volna mindenről. Böcskei Balázs ezt már nem bírta:

BB: Hogy a Jobbik ügyeivel ne foglalkozna a Népszabadság, ezt állítod?
GFG: Igen.
BB: Gábor, te olvasod ezt a lapot, pontosan tudod, hogy nincs így.
GFG: Jó, hát akkor figyelj, fizesd elő, vedd meg, alkalmazd őket, sörözz velük, vigasztald a lelküket. 

A műsor második felében még hevesebb lett a vita. GFG elmondta, őt csak az átlagember érdekli, az pedig már elterjesztette a legújabb pesti viccet, miszerint:

– Jó napot, van Népszabadság?
– Azt a kommunista lapot már nem lehet kapni.
– Tudom, csak olyan jó ezt hallani.

Böcskei Balázs szerint legalább olyan alpári dolog kommunistázni a Népszabadságot, mint felvetni a Magyar Hírlap ex-főszerkesztőjének, Stefka Istvánnak, hogy a kommunista belügyminisztériumtól vett át a Kádár-rendszerben egy kitüntetést. A kérdés szerinte az, hogy a Népszabadság megszűnésével ki végzi el a tényfeltáró, a közvéleményt tájékoztató munkát. „Én a Népszabadságban szinte kizárólag a baloldalt kritizáló írást jegyeztem. Próbálj meg jegyezni a Magyar Időkben egy írást Orbán Viktort kritizálva vagy a jobboldal és a korrupció ügyében a Magyar Hírlapba betenni egyet.”

GFG: A 888 újságírói jobbak, mint a Népszabadságé

G. Fodor szerint kulturálisan kizárt, elképzelhetetlen, hogy ő a Népszabadságnál dolgozzon, ahogyan az is, hogy egy népszabadságos átmenjen a 888-hoz, a két lap ugyanis politikai ellenfél, hiszen politikai újságírást csinálnak. Szerinte ha őt kitennék a 888 éléről, a baloldali sajtó habzó szájjal röhögne, ő viszont nem panaszkodna, hanem tudomásul venné a kirúgását, hiszen politikai munkát végez, a politika logikája márpedig ilyen. Szerinte az is csak mínuszos hír, ha egy konzervgyárat bezárnak.

GFG: Tudom, hogy az újságíró az egy szent kaszt. Képzeljük el, hogy bezárnak egy konzervgyárat, a konzervgyárban dolgozók nem tudnak bemenni a konzervgyárba. Van belőle ügy? Mínuszos hír a Népszabadságban, ha van Népszabadság.
BB: Gábor, akkor majd leközlitek ti. Biztos, hogy nagyon sok vidéki tudósítótok van, aki minden konzervgyár-bezárásról hírt szokott adni. A 888 például migránstémával van tele, nem pedig azzal, hogy sztrájkolnak valahol a dolgozók.

A végén aztán Böcskei Balázs úgy felhúzta G. Fodort a 888 cikkeinek minőségét és szerzőinek egyetemi hallgató státuszát emlegetve, hogy GFG kifakadt: „Azok a srácok, akik a 888-at írják, sokkal jobb újságírók, mint a Népszabadság gőgös, beképzelt újságírói. Mást csinálnak. Politikát csinálnak. És jól csinálják.”

Böcskei Balázs erre már nem kívánt reagálni.