Gajdics Ottó elmondta: együtt érez a Népszabadság munkatársaival, mert volt már hasonló helyzetben ő is. A Népszabadsággal, mint intézménnyel azonban nem. „Nem csupán azért, mert azt a lapot, amelybe én rendszeresen írok, a szolidaritási tüntetése elégették több példányban, hanem azért is, mert jó tíz éve kialakult az a véleményem, hogy a magyarországi sajtó egyáltalán nem működik piaci alapon, a magyarországi médiapiac, mint olyan, nem létezik, vagy ha létezik, nem funkcionál piacként.” Gajdics szerint nemcsak a Népszabadság mostani helyzete motivált politikailag, hanem az is, hogy eddig létezett, meggyőződése szerint ugyanis a hazai piac nem képes ennyi lapot eltartani.
Böcskei erre közbevágta, hogy úgy tűnik, a „piac” azért eltartja a Habony-lapokat. Mire Gajdics: „Jobboldali kormány esetén azt mondják a baloldali gondolkodók, hogy persze, mivel ki van tömve adófizetői pénzzel.” 2010 előtt ők mondták ugyanezt, mondja, majd folytatja: „Mintha jobboldali ember nem venne gépjárművet, nem bankolna, nem venne mobiltelefont. (...) Sőt, egyenesen az a vélemény is elhangzott, hogy jobboldali újság és újságírás tulajdonképpen nem is létezik, sok tehetségtelen hülyegyerek gründolt magának szerkesztőségeket és ott firkálnak.”
Ekkor szót kapott G. Fodor Gábor, a 888 főszerkesztője is: szerinte a Népszabadság egy szimbólum, amelynek megszűnésével véget ért a rendszerváltás. A Századvég Alapítvány stratégiai igazgatójaként is tevékenykedő G. Fodor felidézte, hogy körülbelül egy éve a 888 indulásakor senki nem adott hangot a magyar sajtóban a vélemények pluralitásának tobzódása fölött érzett örömének. „Mi lett volna, ha a 888 szűnik meg? Ezek az újságírók tajt részegek lennének még mindig, és üdvözölnék, hogy hát hahaha!”