„Ezek a segítők nemcsak a háztartás vezetésében, az egészségi állapot ellenőrzésében játszanak fontos szerepet, hanem fontos társadalmi kapcsolatot jelentenek az elmagányosodott idős embereknek. Sokszor nem is azért várták a „Katikát, Marikát”, mert összegyűlt a mosatlan edény a konyhában vagy a vasalnivaló a szobában, hanem azért, hogy mesélhessenek nekik a távol lévő gyerekről, unokáról, megoszthassák velük a félelmeiket, aggodalmaikat, apró örömeiket. Ezek a kedves emberek a magas korúaknak is segítettek megőrizni a független létezés lehetőségét, a mindennél értékesebb emberi méltóságot.
Ez a szolgálat társadalmi méretben roppant takarékos is volt, hiszen olyanok számára tette lehetővé az önálló életvitelt, akik ennek híján a kórházak ápolási osztályain tengették volna a napjaikat, vagy egyre rosszabb egészségi és mentális állapotban vártak volna az öregek otthonának kihalásos alapon megürülő helyeinek egyikére.