A nemzet szolgálatában

„A miniszterelnök virtigli politikai programbeszédet adott elő szombaton a parlamentben. Csak az nem értette meg, hogy milyen jövőt szán Magyarországnak, aki nem akarta. Orbán Viktor jobbközépről középre pozicionálta a kormánypártokat, szélsőségesnek ítélve az unióból való kilépés politikáját ugyanúgy, mint az ezeréves magyar államot az Európai Egyesült Államok oltárán feláldozni kész önfeladást. A kormány programja nem változik abban sem, hogy a munkaképes embereknek meg kell dolgozniuk azért a juttatásért, amit az adófizetők pénzéből korábban munka nélkül, segélyként fizettek ki nekik. Ugyanakkor a kormányfő nem szólt arról, hogy a munkára már képtelen, nehéz körülmények között tengődők, köztük gyermekeket is nevelő polgárok iránt mekkora elkötelezettséget hajlandó vállalni a kormány a társadalmi szolidaritásról vallott keresztény erkölcsi értékeink alapján. Reményre ad okot azonban a kormányfő kijelentése arról, hogy számára a társadalom nem csupán egyének puszta halmaza, hanem közösség. Ígérete szerint ez a keresztény ihletettségű társadalomkép adja majd munkája eszmei alapját és célját is.

– Helyes nemzeti önismeretre, önbecsülésre van szükség, az ilyen országok képesek tiszteletre méltó gazdasági teljesítményre, gyarapodásra – húzta alá a kormányfő. Kár, hogy a baloldali szavazatokért harcoló ellenzéki pártok képtelenek megérteni: azért nem képesek váltópárti pozícióba növelni társadalmi támogatottságukat, mert az Orbán-kormány stílusát, politikáját nem szívlelő polgárok nagy része is elismerte a törekvés helyességét a munkaalapú gazdaság kiépítésére, a gazdasági függetlenség kivívására és a nemzetegyesítésre.

Orbán Viktor békés, derűs, versenyképes ország építését tűzte ki célul. Kell-e ennél jobb és közérthetőbb program?”