Az Ön mozgóképes gesztusa egyenértékű Boris Johnson londoni polgármesterségért való beköszönésével. Rajta is röhögött az angol média, a világ, lebohócozta mindenki – kivéve a londoni választókat, akiknek akkorra már tök elegük volt a kapát nyelt, nyakatlan, hüllő tekintetű, kimutathatatlan IQ-jú, fogalmazni és írásvetítőt olvasni sem tudó, de mindenkit kioktatni imádó, nem létező humorukkal hencegő hazudó gépektől.
Ha anyapártja és apaszövetségesei megpróbálják letéríteni erről az útról, amire sajnos látok jeleket, ne hagyja magát – vagy ha hagyja, hitelteleníti markáns indító gesztusát. Ők – sajnos tényleg – bukott politikai formációk. Ön egy friss és vonzó hang. Ön – talán – föl tudja őket rázni.
Viszont egy dologban igazuk lehet a Horger Antaloknak: London nem Budapest. De most itt a lehetőség, hogy bebizonyítsa, Adam Clark jó ösztönnel fogadta el Széchenyi meghívását. Álljon ki a Gellért hegyre, és vágja oda kesztyűt Pest-Budának, ahogy Rastignac tette Párizsnak: À nous deux maintenant!
PS.
Ha iróniát vélne kiolvasni soraimból, téved. Irónia legfeljebb jelen közállapotainkkal kapcsolatban van bennem. Minden kijelentésemet vállalom, akár nyilvánosan is, ha kell, részletekbe menő képi elemzéssel. Nem magamért, nem Önért, és nem is az „ügyért” – a vágyért, hogy londoni polgár lehessek Budapesten.