A baloldal nevetség tárgyává akarta tenni a szerb, török, azeri, türkmén, katari vezetők érkezését

„Érdeklődve és némi meglepettséggel olvasom a baloldali média beszámolóit az augusztus 20-i hétvégén tartott diplomáciai nagyüzem kapcsán. Elszigeteltségről, diplomáciai magányról szólnak a híradások akkor, amikor 72 órán belül 15 jelenlegi és volt állami vezető érkezik Magyarországra. Gúnyos félmosollyal és egy nagyadag gőggel írnak a baloldali lapok a balkáni és keleti államok vezetőiről, mintha a magyar diplomácia nem tudna mást felmutatni, mint hogy »elmaradott« és »autoriter« államokkal épít kapcsolatot.

Meglátásom szerint a helyzet teljes félreértelmezése, a valóság tagadása tükröződik vissza a baloldali médiabuborék faláról. Európa jelenlegi problémáink alfája és omegája a háború, amelyet mi, európaiak leginkább az energiaszektoron keresztül érzünk. Az energiaárak emelkedése viszont gyakorlatilag mindenre kihat, ezért van infláció, ezért vetül ránk sötét árnyékként a technikai recesszió, ezért hagyják el a kontinenst az energiaintenzív ipari szereplők, ezért csökken a versenyképességünk. Tudjuk mi a probléma, minannyian ugyanattól szenvedünk: Európa nem tudja kielégíteni saját energiaigényeit és az Oroszországgal való gazdasági konfliktus eredményeként szűkös, kifeszített energiapiacról kell beszereznünk az energiahordozókat. Ilyen időben lehet egymás közt szimpóziumokat tartani, csak nincs túl sok értelme. Ahelyett, hogy huszadjára is diagnosztizálnánk a beteget, inkább a kezelést kell megindítani.

Az energiaszűkösség egyetlen ismert megoldása pedig az új kapacitások bevonzása az európai piacokra. Ezért hát most olyan országok vezetőivel kell tárgyalni, amelyek biztosítani tudják országaink energiaigényeit. Az energiahordozók eloszlása pedig nem egyenletes a földtekén, ezért kell keletre tekintenünk, ezért kellenek keleti üzleti és politikai kapcsolatok.

Miközben olvastam a baloldali újságok beszámolóit, akik nevetség tárgyává akarták tenni a szerb, török, azeri, türkmén, katari vezetők érkezését, azon gondolkodtam, hogy mégiscsak az lenne a tisztességes újságírói magatartás, ha hasonló beszámolókat olvashatna a magyar olvasóközönség, amikor nyugati vezetők tárgyalnak ugyanezen keleti országokkal. Vagy ha már ezt nem várhatja el az olvasó, legalább a tényeket, a valós eredményeket ne hallgassák el. De nem szeretnék túl magas elvárasokat támasztani a »szakmával« szemben, úgyhogy összeszedtem a teljesség igénye nélkül, hogy mi is történt energetikai fronton a hétvégén:

Szerbia biztosítani fogja a szállítási útvonalat, amennyiben Ukrajna felmondja az orosz földgáztranzit-megállapodást. Szeptemberben megkezdheti a működését a magyar-szerb közös regionális földgázkereskedő vállalat, ami tovább erősíti a térség energiabiztonságát. Emellett már korábban megállapodas született arról, hogy Szerbia félmilliárd köbméter földgázt tárolhat magyarországi földalatti tárolókban, amire azért van lehetőség, mert a magyar energiapolitika már évek óta az ellátásbiztonság megteremtéséért dolgozik. Ennek egyik eleme, hogy nemzeti kézben vannak azok a tárolók, amelyek az éves földgázigény 60%-át tudják tárolni.

Azerbajdzsán és Magyarország között megegyezés született 50 millió köbméternyi gáz magyarországi bértárolásról. Emellett pedig idén százmillió köbméter földgáz érkezik a dél-kaukázusi országból hazánkba, és ez a mennyiség a jövőben egymilliárd köbméterre nőhet.

Türkmenisztán a világ 4. legnagyobb ismert földgázkészletével rendelkezik, azonban egyáltalán nem értékesít Európába. A keleti orszaggal most olyan átfogó energetikai együttműködési megállapodásról folynak az egyeztetések, amelynek lényeges eleme, hogy a jövőbeli türkmén gázexport egyik célországa Magyarország legyen. Infrastrukturális fejlesztésekre természetesen szükség van a gáz szállításához, de ha ezek megépülnek, hazánk lehet az egyik első nyugati ország, amely hozzáfér a türkmén gázmezőkhöz.

Törökország kulcsfontosságú tranzitállam már ma is a földgáz szempontjából, és ez a szerepe csak tovább fog erősödni az azeri és lehetőleg a türkmén források bevonásával. Most viszont exportőrként is meg fog jelenni a magyar piacon, hiszen az MVM 275 millió m3 földgáz vásárlásáról állapodott meg a BOTAS török földgáz nagykereskedővel és szállítórendszer üzemeltetővel.

Szintén folynak az egyeztetések arról, hogy 2027-től Magyarország is vehessen katari földgázt cseppfolyósított formában. Korábbi időpont azért nem lehetséges, mivel addig minden exportkapacitása le van kötve a közel-keleti államnak. Ez az eset is jól példázza, hogy milyen szűkösek a világon elérhető szabad gázkapacitások és miért okoz akkora problémát az EU által erőltetett Oroszországról történő levállási szándék.

Nem utolsó sorban említsük meg azt az apró hírt is a közelmúltból, hogy a Naftogaz ukrán állami gázvállalat a tél végéig mintegy 300 millió köbméter gáz beszerzését tervezi Magyarországról, Szlovákiából és Lengyelországból, ennek közel fele (130 millió m3) Magyarország irányából érkezik. Korábban csak virtuálisan szállítottunk gázt (vagyis az ukránok szerződés szerint tőlünk vették az orosz gázt, de a valóságban sosem szállították le Magyarországra a molekulákat), mostantól a tranzitdíj is Magyarországot illeti.”

***

Nyitókép: STEFAN SAUER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP