Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
Novák Katalin elnök asszonyunkat a románok megintették.
„Hogy mi, magyarok és románok mit kezdjünk egymással, azt már Ady barátja, Octavian Goga sem tudta (ahogyan Ady sem), valamint a román pásztorokkal diskuráló Bánffy Miklós sem, ahogyan a tanácstalan Ceausescunak és Kádárnak vagy az új barátaival december 1-jén koccintgató Medgyessynek sem volt fogalma arról, hogyan tovább. Állapítsuk meg: mindmáig senki nem tudja arra a választ, miként élhetnének békében magyarok és románok Erdélyben vagy bárhol, ahol 1918 fenyegető árnya nem fészkel be kölcsönösen a szívekbe.
Most, amikor Novák Katalin elnök asszonyunkat a románok megintették, hogy ne érezze kötelességének az erdélyi magyarság képviseletét, jó lett volna, ha a támadók valamennyire elegánsan csomagolják kifogásaikat. Nem sikerült. Újfent megtudhattuk, hogy a romániai állampolgárok képviseletét a román állam láthatja el, senki más, és – jelzi finoman a kifogásoló – magyar és magyar között különbséget kell tenni szülőhelye és állampolgársága ürügyén.
Mi ebben nem vagyunk annyira biztosak.
Talán azért, mert a román kormányénál korszerűbb a nemzetfelfogásunk. Nem a XIX. századi nemzetállamokban, a szent és hajlíthatatlan röghöz kötésben, hanem a határok nélküli Európában, következésképpen az egyéni és állampolgári szabadságban, regionalizmusban és széles jogkörökben hiszünk. Mindenképpen szomorú, hogy a bukaresti kormány el sem jut a kérdésfeltevésig: mindent teljesítettek már abból a széles kínálatból, amelyet a Párizs környéki békék idején a román fél magára rótt? Ismerik egyáltalán a saját maguk által szentesített ígérethalmazt a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatáról, tulajdonlásáról, önkormányzatiságáról?
Ne áltassuk magunkat: a román kormány elsősorban és mindenekelőtt a román nemzeti érdeket védi, mert ez a dolga. Mi pedig a tragédia után, százkét esztendő múltán hadd jelentsük ki jogilag és erkölcsileg vitathatatlan tételmondatunkat: minden magyar felelős minden magyarért. Nincs olyan erő a világon, amely még egyszer a kommunizmus alatti cinkos és hazug hallgatásra kényszeríthetné a magyar államot.”
Román trikolorral és egy Avram Iancu-képpel provokálta Novák Katalint egy román szenátor
„Ez nem a provokációról szól, hanem a nemzeti identitásról” – mondta Călin Mătieș. Bővebben!
Nyitókép: Földházi Árpád