Bulgakov teremtménye nemcsak segíti és végső nyugalomhoz, boldogsághoz juttatja a Mestert, de kimondja a megrendítő igazságot is, vagyis hogy kézirat sohasem ég el.
„Nemrégiben volt nyolcvan éve, hogy elhunyt a világnagyhatalomnak számító orosz irodalom egyik legnagyobbika, az az író, akivel talán a legjobban lehet várni a moszkvai találkozást: Mihail Afanaszjevics Bulgakov, korunk egyik legnagyobb regényének, A Mester és Margaritának szerzője – a legemlékezetesebb irodalmi Sátán, Woland szülőatyja.
Ez a Woland azért is egészen különleges, mert – a regény Goethe-mottójának megfelelően – örökké rosszra tör, s örökké jót művel. Ő a jó ördög, tulajdonképpen. Mindez az ellen-Woland, a modern kor legnagyobb tömeggyilkosa, bizonyos J. V. Sztálin korában… Bulgakov teremtménye nemcsak segíti és végső nyugalomhoz, boldogsághoz juttatja a művészet, az alkotás jelképes figurájának tekinthető Mestert, de kimondja a szállóigévé lett, megrendítő igazságot is, vagyis hogy kézirat sohasem ég el.
Ám alig egy hónappal azután, hogy Bulgakov – megvakulva, nyomor és rettegések közepette – távozik ebből a földi árnyékvilágból, éppen nyolcvan esztendeje, 1940. április elején három kelet-európai település – Kozelszk, Osztaskov és Sztarobielszk – közelében a másik Gonosz színre lép. Ott, a katyńi erdőben láthattuk egy Bulgakov nagyságrendű lengyel rendező, Andrzej Wajda nagy filmjében, hogyan és miképp. Ez Woland metamorfózisa, ami nyolc évtizede elég drasztikusan megmutatkozott. (És ez a Woland valószínűleg ugyanaz, kinek létezésében a fő reformátor, Luther Márton is hitt valamiképpen, azért vágta hozzá a tintatartóját, amelynek nyoma wartburgi dolgozószobájában állítólag máig látható…) Ez az a Woland, akivel már nagyon veszélyes játékba kezdeni (maga Bulgakov is végzetesen megégette magát vele). Ráadásul a Sátán Janus-arcú, mi aztán erre, az Elbától keletre megtanulhattuk, mindig a Jó álarcában közelít. Szép új világot, csúcsdemokráciát, gazdagságot és szabadságot ígér, a jámbor és szerencsétlen Kánaán-hívők és -várók meg olyan poklot kapnak, hogy nemzedékekbe telik, mire a túlélők úgy-ahogy magukhoz térhetnek. (Kommunizmusnak is nevezték mindezt egy időben. Nyolc évtizede már minden kialakulóban volt.)”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Hack Péter jogtudós a Mandinernek nyilatkozva rámutatott, a KEKVA-rendszer átalakításának is lehetnek vesztesei, ráadásul az államnak bizonyos esetekben kártérítést kellene fizetnie.
Az új kormánynak úgy tűnik, nem lesz fontos az üldözött keresztények megsegítése.
