Ez az a politikai kultúraváltás, amiért dolgozunk

„A Momentum Mozgalom Csongrád megyei képviselőjének, Körmendi Zoltán – Momentumnak mélyen elgondolkodtató beszámolója a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról, ahol a fideszes érzelmű emberek nekimentek momentumosoknak egy nemzeti megemlékező eseményen:

»Ahogy arról tegnap is írtam, bár nem politikai rendezvénynek hirdették meg az eseményt, átütő volt a Fideszhez kötődő szervezetek jelenléte, párttagok széles skálájával.

Így meglehetősen kilógtunk a sorból, nem lepett meg, hogy mikor a koszorút elhelyeztük a Recskről származó kövekből állított emlékműre többen felszisszentek, és egy füttyszó is felénk repült. A rendezvény után több ember is értetlenkedett, hogy mit keresünk itt, miért mentünk el egyáltalán, és hogy merünk Momentum pártként ezen részt venni.

Nos, nagyon egyszerű válaszaim vannak:
1. Ez a megyei önkormányzat megemlékezése volt, én megyei képviselőként 6228 magyar választópolgárt igyekszek reprezentálni a közgyűlés mellett ilyen eseményeken is.
2. Ha a Fidesz és a KDNP nyugodalommal koszorúzhat, akkor a Momentum is, és különösen sajnálom, hogy más párt formalitásból se csatlakozott ma hozzánk.

A legerősebb és legkevésbé pártpolitikai érv azonban ennél is tisztább:

A szavazófülkén kívül és különböző színű pártkitűzőkön túl mi magyarok vagyunk. Ezt a nemzetet, annak összes tagjával majd fél évszázadnyi sötétség és elnyomás sújtotta, és a mai napból is világosan látszik, hogy mostanáig megnyomorítja. Az internálás, a gulág, a lehallgatás és az ellehetetlenítés nem válogatott liberális, konzervatív, keresztény, jobboldali vagy baloldali közt.

Sajnos, vagy nem sajnos az egyik különösen felháborodott csoporthoz nem álltam meg nem odamenni.
Elmondtam, hogy az én családomban volt, akit azért tettek tönkre, mert nem hajolt meg a párt követelésének, volt, akit hetekre elhurcoltak a szeretteitől, mert kuláknak kiáltották ki, és volt, akit életemben egyszer láttam, mert 56-ban disszidált. Elmondtam, hogy ezért is jöttem el, ugyanolyan jogon, mint itt bárki más. Megköszöntem, hogy együtt meg tudtunk emlékezni és tovább akartam állni.

Pár pillanat csend után már záporoztak is szitkok: »Ti a társadalom legalja vagytok!« »Forog a nagypapa a sírjában!« »És akkor? Hogy mertek idejönni?«

Őszintén gondolom, hogy legnagyobb nemzeti tragédiánk ez. Ez nem száz, vagy ötven éve történt. Ez most zajlik. Nyers gyűlölet, ellenszenv, ítélkezés. Nemzeti színű összetartásba csomagolt acsarkodás és széthúzás.

Ez áll útjában annak, hogy méltóképp elszámolhassunk a magyarságunkkal és emlékezhessünk a múltra. Ez áll útjában minden értelmes párbeszédnek. Ez áll útjában egy békésebb és boldogabb Magyarországnak. A legszomorúbb pedig az, hogy a politikai elit számos tagjának érdeke, sőt eszménye ezt gátat fenntartani.

Én ma nyugodt szívvel tudtam megemlékezni, és sajnálom, ha erre más önmaga miatt nem volt képes.”