Gyűlöletkampányt mindig könnyebb szervezni, mint otthonteremtési támogatást kialakítani

„Az október 13-i eredményeket sokan sokféleképpen értelmezték, amire az adott lehetőséget, hogy míg Budapesten és számos nagyvárosban fordított az ellenzék, vidéken, a megyei jogú városok többségében győzött, a kisebb településeken pedig egyértelműen tarolt a Fidesz. Ön szerint mi történt?

Látványos a különbség a 2018. áprilisi kétharmados felhatalmazás és a 2019. októberi bizalommegvonás között: a Fidesz tanulságos vereségeket szenvedett. Tudomásul kell venni, új politikai korszak köszöntött Magyarországra, ahol két párt van: a Fidesz és a »NemFidesz«. A választókerületemben is csökkent a Fideszre szavazók száma, míg a nem ránk szavazóké stagnál, tehát nem egyre többen szavaznak ellenünk, hanem elveszítettük bizonyos választói csoportok bizalmát. Az elmúlt harminc évben azért volt sikeres a nemzeti oldal Magyarországon, mert mindig, amikor kormányzati lehetőséget kapott a valós problémákkal foglalkozott, az emberek hétköznapi kihívásaira adott választ. Ha a Fidesz visszatér arra az útra, hogy a valósággal foglalkozik, akkor képes lesz visszanyerni a szavazói támogatását, sőt, mások bizalmát is hozzáteheti ehhez. Amennyiben viszont nem fordulunk vissza az emberek hétköznapi problémái felé, akkor nagyon kockázatos két és fél éves választási felkészülés áll előttünk. Izgalmas időszak lesz, a verseny nyitott, ami egyébként azt is bizonyítja: a magyar demokrácia él és virul.

Milyen konkrét feladatok állnak a Fidesz előtt, ha meg akar újulni, és vissza akarja szerezni az elveszített választói bizalmat? Túl tudnak lépni az évek során megszokott kommunikációs és politikai rutinon?

Egyetértek Matolcsy György jegybank elnök úr minap megjelent elemzésével: az elmúlt tíz év legnagyobb eredményei a 2008-as válság gyors és sikeres kezelése, a családok támogatása, az új típusú adózás, a központi állam és az önkormányzatok pénzügyeinek rendbetétele, az egymillió új munkahely megteremtése, a devizahitelesek megsegítése, a magyar adósságállomány konszolidációja, a versenyképességünk növelése: az 5 százalékos gazdasági növekedés és a több mint nettó 10 százalékos jövedelememelkedés, amire ötven éve nem volt példa idehaza. Ez azt mutatja, ha Magyarország bajban van, mi képesek vagyunk rendet tenni: pontosabban mi vagyunk képesek rendet tenni. Amikor a baloldal kapott lehetőséget a kormányzásra, annak gazdasági és társadalmi értelemben is mindig csőd lett a vége. 1918/19-ben, majd 1989/90-et megelőzően is csődbe vitték, a megsemmisülés szélére sodorták az országot, mint ahogy a 2008/09-es csődhelyzetnél is a teljes összeomlás fenyegetett.
Az önkormányzati választásokon győztes balliberális vezetőktől szinte mindenhol azt látjuk, mint Vásárhelyen: semmi más nem történik, mint a Fidesz gyalázása. Képtelenek egyszerű és világos válaszokat adni arra, mi történjen az adott településekkel. Nincs víziójuk az ország sorsát illetően sem. A Fidesznek éppen ezért saját magát kell olyan helyzetbe hozni, hogy érdemi válaszokat adjon minden társadalmi csoport hétköznapi problémáira a fiataloktól kezdve a nyugdíjasokig. Magyarország versenyképességéhez elengedhetetlenül szükséges a világszínvonalú egészségügyi ellátás megteremtése, fel kell építeni a világ egyik legjobb oktatási rendszerét, és az ember, valamint a természet harmóniáját helyreállítva egy új nemzeti vidékpolitikára van szükség, ami nemcsak zöld fordulatot jelent, hanem jelentősen növeli a falvakban és kisvárosokban élők életminőségét.

Hasonló témákról hallunk rendszeresen az ön által indított Egy Ladában Lázárral sorozat epizódjaiban is. Mennyire tudnak ezek a találkozások tükröt tartani a magyar valóságnak, a választói gondolkodásnak? Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

A tavaly áprilisi és a most októberi választásból is azt a tanulságot vontam le, az én dolgom, hogy minél többet foglalkozzak, találkozzak és beszélgessek a választópolgárokkal. Szerintem ez az egyéni országgyűlési képviselők legfontosabb feladata. A célom, hogy minél több lakossági találkozáson szerezzek személyes benyomásokat, ezért tartom fontosnak az Egy Ladában Lázárral sorozatot is. A felvételek megmutatták számomra, hogy sokszor bántó a különbség az emberek hétköznapi élete és aközött, amiről egyes politikustársaim beszélnek. Minél inkább nő ez a távolság, annál nagyobb a veszély, hogy a kettő közötti szakadékba beszivárognak a szélsőségesen liberális vagy baloldali pártok, és megszállják az emberek gondolkodásmódját.

Feltűnő, hogy az internet, a közösségi média a balliberális »érzékenyítés« fő terepe. A Fidesz közben lefagyott?

Egyértelmű, hogy az irigységre építő baloldal fő fegyvere a digitális technológia által anonim formában, illetve álnéven folytatott uszító politika, elég csak példaként említeni a Facebookot, az ott zajló kommentháborút. Tudomásul kell vennünk, amennyiben az országot irányító politikai erő nem foglalkozik, nem beszél eleget bizonyos társadalmi csoportokkal, illetve nem azokra a problémákra válaszol, amelyek az embereket foglalkoztatják, akkor a szélsőségesen liberális és baloldali uszító politika – jobb híján – utat talál a választópolgárokhoz.

Ha Orbán Viktor most beülne ön mellé Mezőhegyesen a Ladába, mit mondana neki: vissza a hétköznapokhoz, vissza az emberekhez?

Orbán Viktornak nincs szüksége az én tanácsomra, az egész Fideszben neki a legerősebb a valóságérzékelése. Ezzel együtt százszázalékos biztonsággal állíthatom, azt a Fidesz-szavazó nyugdíjas polgártársamat, aki Mezőhegyesen, Csanádalbertin, Makón vagy Vásárhelyen 85-100 ezer forintból él, nem érdeklik a magyar gazdaság kedvező makroadatai. Az ő problémáira ezek nem adnak konkrét, hétköznapi választ, ami lehetőséget teremt a politikai ellenfél számára. Gyűlöletkampányt ugyanis mindig könnyebb szervezni, mint rezsicsökkentést vagy otthonteremtési támogatást kialakítani. Szóval nehéz idők előtt állunk, de remélem, egyszer és mindenkorra lezárul végre a kommunista tempó időszaka, és sikerül a lelkekben, a fejekben is befejezni a rendszerváltást.”