Orbán Viktor: Karnyújtásnyira vagyunk a békétől
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
Orbán Viktor törekvéseivel összhangban én is a magyarság önbecsülésének visszaadásáért dolgozom. Interjú.
„A rendszerváltoztatás harmincadik évfordulója alkalmából vehette át a Magyar Érdemrend nagykeresztjét. Gondolta volna, hogy a kertjükben szervezett találkozók ekkora hatással lesznek az életére?
Amikor 1987. szeptember 27-én este a több mint 180 vendég hazaindult és a három gyermekünkkel, Gabriella feleségemmel magunkra maradtunk, akkor megfogalmazódott bennem: most nálunk, itt Lakitelek szélén, a kertünkben felállított lakodalmas sátorban történt a hír. Addig is szervezkedtünk, de ezzel a találkozóval tonnás teher, felelősség nehezedett ránk. Az idő fölgyorsult, és próbáltuk a lehetetlenben a lehetségest elérni: szervezni a Magyar Demokrata Fórumot, a rendszert megváltoztató nemzeti erőteret. Mindez szinte napról-napra átigazította, megváltoztatta nem csak az én, de sokunk, végül az országunk éltét is.
Orbán Viktor, kormányfő szerint, ön azon dolgozik, hogy visszaadja a magyarság önbecsülését. Valóban ez fogalmazódik meg önben a mindennapi munkája során?
Ez valamennyiünk kötelessége. A 2011 áprilisában kétharmados többséggel elfogadott alkotmányunk, Alaptörvényünk is erre kötelez bennünket. Ez az én politikai programom. Lehetőségeimmel is ezt szolgálom az Országgyűlésben, a Hungarikum Bizottságban vagy az épülő lakiteleki Hungarikum Ligetben, amelynek leánykori neve: Népfőiskola.
Hetvenévesen is fiatalokat megszégyenítő lendülettel dolgozik több területen is. Hogyan tud koncentrálni ennyi feladatra? Mi a titka?
Az én egyetemem, tanítómesterem a részben osztott szikrai tanyasi iskola volt. Arra tanított, hogy az órákra föl kell készülni. Az 5-6. osztály egy teremben volt, az egyik padsor az 5. osztály, a másik padsor a 6. osztály. Volt amikor minden tantárgyat én tanítottam. Készültem az önálló órára, a közös órára, jártam a családokat, készültem a gyerekek életéből. Akkor tudatosodott bennem, hogy tehetségtelen gyermek nincs, csak tehetségtelen vagy tehetetlen (netán telhetetlen) szülő, családi környezet van, vagy tehetségtelen politika vagy, amelyik nem képes egészséges környezetet, tehetséget kibontakoztató helyzetet teremteni.”