Trump-show újratöltve

„Természetesen vannak, akik ugyan nem kételkednek Trump bűnösségében, de a pragmatizmustól vezérelve hibás lépésnek tartják az eljárás megindítását.

David Brooks például kifejti – s ez figyelemre méltó érv –, hogy az egész eljárás elitista. Pontosan a választási kampány kellős közepében folyna, ezért sokan úgy hinnék, a politikai elit akarja megmondani az amerikai nép helyett, hogy ki legyen az elnök. Márpedig Trumpot nagyban segítette 2016-ban, hogy jól átverve szavazóit, eladta nekik az elitellenes figurát. És így a demokraták Trump játékát játszanák: felfújhatná magát megint, hogy ő csak a partmenti tojásfejűek ellen harcol. Brooks legszimplább érve meg az, hogy 20 republikánus szenátort úgysem lehet megnyerni az ügynek, márpedig ennyi támogatása kellene az elnök elmozdításhoz, mivel ez egy politikai és nem jogi aktus.

Mások – köztük a New York Times szerkesztőbizottsági cikke – azzal érvelnek, hogy ezt az ügyet nem lehet pragmatikusan megközelíteni, itt nem azt kell mérlegre tenni, hogy egy potenciális győzelem reményében mi jó a demokratáknak. Itt csak az számít, hogy mi jó Amerikának. Mi szolgálja azt a magasabb rendű érdeket, hogy megvédjék azokat az eszméket, elveket, a kormányzás krédóját, amelyekre az alapító atyák az országot építették.

Azt eddig is tudtuk, hogy Trump egy műveletlen, bornírt, szélsőségesen egomán pojáca, aki többnyire botrányos hülyeségeket beszél, de minden tekintetben legitim figura, hogyha az amerikai nép őt akarja. Ahhoz viszont nincs joga, hogy dezavuálja az amerikai nép eszményeit, »szégyenbe hozza és lealacsonyítsa az amerikai kormányzat intézményeit«.

Ezért, ahogy a New York Times írja, itt van az ideje annak, hogy az amerikai »intézményrendszer egy történelmi jelentőségű „visszavágással” demonstrálja a képviseleti demokrácia fenségét«.”