A lényeg azonban az, hogy arrafelé egy szövetségi alkalmazott, ha úgy látja, hogy a nemzet érdeke forog kockán, »bepanaszolja« akár az elnököt is. Tévedhet persze, de azért tanulságos, hogy nem az állását félti, nem sunyít, hanem teszi a kötelességét, amit a demokratikus mechanizmus rárótt. És ez azért mutatja az ottani intézmények erejét.
Mondom megint: képzeljük ezt el hazai viszonylatban, ahol a hatóságok között verseny van abban, hogy melyikük tudja látványosabban vegzálni a hatalom ellenfeleit, illetve abban, hogy melyikük képes öntudatosabban félrenézni a hatalmon lévők visszaélései láttán.
Nem leszünk mi valami Amerika sosem. Nem mintha minden szempontból hiányozna, de az állampolgári öntudat tekintetében nem lenne baj.”